Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

Egyféle étellel rendszerint megelégedtek; ha két-háromféle élelmük volt, úgy lakodalomnak tartották. — Mikor ettek, még a mezőben is levették kalapjukat, sipkájukat, Isten iránt való háládatosságuk megmutatására. Szokott evő eszközök voltak: kés, villa és kanál, — tányérra kevés szükségük volt, a levét kimártogatták, kanalazták; a hust vagy villával vették ki, vagy pedig hüvelykükkel késük hegyihez szorítván csippentették ki s azután köröm közé fogván eszegették, a csontot az abroszra lerakva, amit azután a kenyérhéjjal s más hulladékokkal öszszerakván, az ebeknek kiöntötték. Rendes italuk volt a Kurca vize, vagy kútvíz, amit a leányok fekete korsójukat karjukba öltve szoktak a házakhoz vinni. Legjobb víznek tartódott: a vásárhelyi út mellett levő téglavetőnél levő kuté, a lapistói parochiális földön levő, a Kisérben a Kálmán Mihály, a Nagy völgy-parton pedig a Kanász Nagy János udvarán levő kutak vize. — Bort, sört, pálinkát csak akkor ittak, mikor benne módjuk volt, orvosságul, időtöltésre vagy maguk megvidámításául. Szőlő elég sok volt a szentesi határban, de bor kevés termett, aminek oka az lehetett, hogy a víz a földben mélyen van, a szőlő nem trágyázódik, rosszul is mívelik a metszést nagyon értetlenül teszik sokan. A jégeső és dér is sokszor el szokta pusztítani. Azonban rossz szőlők vannak elültetve, vannak olyan tőkék, melyek tíz esztendőben sem teremnek egyetlen fürtöt sem. A közelebb-múlt szászadban kevés pince volt Szentesen. 50 esztendeig tartott az ekklésia szőlőt, mégsem volt pincéje, hanem borait a nagy parókiális ház háta mögött levő kamrában tartotta, melyet nagyon hideg időben szénnel fűtöttek is. Igyekeztek hát rajta, hogy télen elfogyjon a boruk, s nyárára rájuk ne ecetesedjen. — Leginkább veresbort csináltak a múlt századig, de már ezen időszakaszban én példát mutattam arra, hogy ha zsákban nyomódik ki a szőlő mindjárt a leszedés után —, fejér vagy siller bor lesz belőle és jobb ízű, mint a fojtós veresbor; követték példámat sokan. Ősszel, mikor a bor megforrott, télen disznótor és lakodalom alkalmával, nyáron mikor a napszámosokat vitték ki munkára — lehetett látni részeg embereket, de egyébkor ritkán. Az asszonyok közt is találtattak minden esztendőben kettenhárman, akik a bor, pálinka-ivás nyavalyájáról ismeretesek voltak; sokan voltak az asszonyok között másrészről olyanok, akik soha bort nem ittak, a lányoknak pedig bort inni megromlott erkölcs jelének tartatott.