Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Első kötet

e) A fátyol fehér vagy fekete volt, a főkötőjén kívül volt a cifra gombostűkkel a fejéhez aggatva, és hátul a kontyról leeresztve a földig, még a törököktől maradt módik voltak ezek, de amelyek 1780 táján már nagyrészt elhagyódtak. * Kihirdettetvén a személyek, azon alkalmatosságra tisztség szerint tudó vőfély vagy vendéghívó által, szerdára szóllítatnak még vasárnap délben a vendégek; kedden este a násznagyot behívatja a gazda és a vendégnek ifjait, és szüzeit; az ifjakból állít maga mellé a násznagy szolgálatra friss, okos és becsületes személyeket, kiket most elnevez kapitány, hadnagy, strázsamester stb. nevezetekkel, melyeken szóllíttatván, amikor kívántatik valamelyiknek szolgalatja, — készen előálljon a parancsolatra; ezen neveket viselik az ünnepségnek végéig. A szűzleányokat pedig, mint a férjhez ment szűznek barátait, hogy őtet vigasztalják és éjjel vele háljanak; honnan is a keddesti vendégség leányhálásnak szokott itt hívattatni. A felállított tisztek igen jó reggel a hivatalos vendégeket összegyűjtik, a legényt az ő részéről valók, a leányt is az ő részéről valók felkísérik a templomba, hol a szent hittel egybeköttetvén, kiki, azaz mindegyik „felekezet" ismét becsülettel haza kísértetik. Ezelőtt este történt az esküvő, de most már reggel történik, mert ilyen módosításra szükség volt. Immár a legény részéről egész seregestől mennek szép renddel és muzsikával a lányos házhoz, ahol is az oda begyűlt vendég a házból elébük kimenvén, őket tisztességgel fogadja; egymást köszöntik és leányt kézhez kérik. A minapi kiadó násznagy most is a leánynak kezét fogván és megáldván, adja néhol a kérő násznagy kezébe, néhol pedig a vőlegény kezébe, kik azután a vőféllyel együtt búcsúzni a szülékhez, vagy megköszönni a dajkálásukat, a házba ismét bemennek. Aminémű haszontalanságokat tízszer s többször is szoktak cselekedni ilyenkor s egybeket, én elhallgatom; néha botránkozás is szokott esni, mint a lövöldözésből; egy van, mit mint jót s hasznosat elfelejteni nem akarok: szoktak a lányos házhoz a vőlegénnyel jöttek magukkal hozni egy darab húst, egy tehénnek első jobb felől való lábát, lapockájával együtt, melyet pompával felmutatnak, mint jóakaratot-, és beadnak becsülettel a vőfély által, mint szintén az atya és anya részéről való ajándékokat, és így örömmel hazafordulnak a menyasszonnyal. Ád ugyan most mindjárt a leült vendégeinek a vőlegény valami collációt [ennivalót] de a derék ebédet, azaz az ételnek jobb részét majd vacsorára hagyják; de helytelenül, mert most évén a 10. s 11. óra tájon, akármi az, véle megelégszik a gyomor, majd a borral bővebben élvén eltelik és csak vesztegetik estére a szép ételeket, mint azt már sokszor tapasztaltuk. Ezért nem javalják némelyek a reggeli esketést, de helytelen kifogás, vagy mentség, mert úgyis üres gyomorral estét senki nem várt. De okosabb s helyesebb is a rendtartás, hogy a mostan már