Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KORMOS LÁSZLÓ: KIS BÁLINT, A REFORMKORI TUDÓS - Lelkészi szolgálatban

Egyházigazgatásban Eredményes gyülekezeti munkája nyomán a békésbánáti egyházmegyében és a vármegyében megbecsülést szerzett magának. Az egyházmegye előbb tanácsbíróvá, majd jegyzővé, segédesperessé, végül esperessé választotta. A vármegye pedig táblabírónak hívta el. Egyháziazgatási munkája sokoldalú és tiszteletreméltó. Első megbízatását 1812. május 26-én kapta az egyházmegyei közgyűléstől. Az egyházmegyei levéltár átvételi bizottságában való közreműködésre kérték fel. Az egyházmegyei történeti oklevelek megismerése felkeltette érdeklődését az egyházmegye históriája iránt. 1814. március 1-én lett egyházmegyei tanácsbíró s 1830-ban lelkészi jegyző. 1836. január 6-tól áll az egyházmegye élén, 1852. május 6-án történt leköszönéséig.

31 1814-től folyamatosan bekapcsolódott az egyházközségek életének menetébe, ügyvitelükbe, a világi hatóságokkal és országos egyházi ügyekkel való foglalkozásba. Az egyházigazgatásban 1814-ben a pankotai gyülekezet részére szabályrendeletet készített, 1814—1816 között részt vett adélvidéki misszió szervezésében. Meglátogatta a debelliácsi, rittbergi, ittebei és francfeldi gyülekezeteket és segédesperesi teendői között elsőként az egyházkerületi közgyűlésen sürgette a bánáti misszió segítését. 1836. április 23-án jelentést tett az ott élő reformátusok gondjairól, és a misszió folytatásának biztosítására az egyházkerülettől anyagi fedezetet eszközölt ki.

32 A gyülekezetekkel, lelkészekkel, az egyházmegye esperesével barátságos kapcsolatot teremtett. Az 1817—1828 közötti évtizedben több egyházközségben végzett vizsgálatot és az egyházmegyei közgyűlés előtt több alkalommal tett jelentést. Elősegítette Agya, Hódmezővásárhely, Battonya gyülekezeti problémáinak békés megoldását.

33 Élénk levelezést folytatott Juhász István öcsödi lelkésszel, az egyházmegye esperesével. E levelekből nemcsak a baráti kapcsolat, nemcsak számtalan korabeli egyházi, társadalmi és tudományos kérdés csendül ki, hanem az egyházkormányzást foglalkoztató több, megoldásra váró feladat.

34 Ezek között fontossági szempontból első az 1791. évi budai zsinatról alkotott véleménye. Bár a zsinat álláspontja nem emelkedett törvényerőre, de a református közegyházat élénken foglalkoztatta még 1819-ben is, amikor újra tervbe vették a kánonok bevezetését. 1819. május 27-én Juhász esperesnek megírta: „A munka jeles... szép dátumok hozódnak fel benne a reformátusok ekklézsiai politikájukra és ha ez az írás egy kevéssé világosabb rendbe szedődne, némelyek belőle kihagyatnának... nagyon méltó volna a kinyomtatásra." Az egyházigazgatásnak az apostoli és az első keresztyén gyülekezeti korszak egyházigazgatásának a módját kellett volna — szerinte — világosabban bemutatni. Szükség