Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)
KORMOS LÁSZLÓ: KIS BÁLINT, A REFORMKORI TUDÓS - Lelkészi szolgálatban
Két prédikációja FÖRDŐ LAJOS: Papi dolgozatok címmel szerkesztett sorozatában közli 3 prédikációját, kettőnek a vázlatából betekintést nyerhetünk igehirdetésébe. 30 Egyik beszédének alapigéje: Jób könyve 38. részének 24, 25. verse. Címe: „Miket lehet az Isten munkáiból megtanulnunk?" Felosztási vázlata: 1. Istenre néz. Az Isten léte és gondviselése meg kell győzze az embert, „hogy fogjon munkához s neveljen füvet a barmoknak, és gyümölcsöt az embereknek hasznokra". 2. Az emberre néz: „Ember, te vagy az Istennek legnemesebb teremtése a földön, te vagy alkalmatos az Isten gondolkodása módjának és akaratának, az ő munkáiból valami részben való... követésére... Jézust követni úgy kell, ahogy O mondja: Az én Atyám munkálkodik, én is munkálkodom." 3. A természetre néz, de tudja, vannak nehéz, gondterhes idők. „A változások hát nem Isten haragjának, hanem jóságának jelei." 4. Isten gondviselésére, vigyázására figyel s reménységre biztat: „... a legkomorabb téli napokban sem esik az ember kétségbe, mert reményli a kikeletet." Cselekedettel kell bizonyítani, „hogy hiszed az isteni gondviselést". 5. Az ember munkájának jó rendjére oktat: a vetésre és plántálásra, melyet alkalmaz a szülők, tanítók kötelességére is. „Okos beszédeitekkel, jó példáitok által, vessétek" az erény magvait. 6. Levonja a tanulságot Istennek a feltámadás reménységét adó evangéliumára mutatva: Isten „készíti a feltámadást. Fel sem lehet hát tenni, hogy az Isten az ő mindeneket éltető és megújító erejét az ő fiaitól, az emberektől megvonná, midőn abban részesít mindeneket". Másik igehirdetése Ézsaiás 64:6 alapján hangzott el. Címe: Az ősz tanítása. Prédikációját három részre osztotta fel: 1. A mulandóságra figyeltet. 2. Az emberi elbizakodottságtól óv: „Ne kevélykedjék senki szépségében, erejében, egészségében, világi javaiban..., féljük Istent és tartsuk meg parancsolatait, szeressük felebarátainkat, munkáljuk tehetségünk szerint azoknak lelki testi javokat. Gyakoroljuk abban magunkat, hogy tiszta és botránkozás nélkül való lelkiismeretünk legyen." 3. A halál felé mutat és felkészülésre int. Maga is közel érzi az elmúlást. Beszédét így fejezi be: „Fogadjátok ezeket ugyanúgy, mint valami nagy tapasztalású kegyes öreg jó intéseit. Fordítsátok ezeket lelketek táplálására és ezek hűséges megtartása és követése által készítsétek magatokat, hogy nyugodt szívvel közelgessetek a fáradságos munka utáni nyugalomra..., és a ti cselekedeteiteknek jutalma követ benneteket. Ámen."
