Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KORMOS LÁSZLÓ: KIS BÁLINT, A REFORMKORI TUDÓS - Lelkészi szolgálatban

A víznek mindenkor jó barátja voltam, bort keveset, azt is leginkább vízzel elegyítve ittam; pálinkát, sört, mint amelyeket egészségemnek ártani tapasztaltam, felette ritkán és keveset ittam. A pipázásra közelebb említett kollégám; a kávéra feleségem kapatott rá, de kívánságból egyiket sem gyakoroltam, hanem csak szokásból; egyiknek sem voltam rabja. A természetes egyszerűségnek barátja voltam, tükör nélkül borotválkoztam, hideg vízzel; hajamat magam nyírtam le, borbélyra ezekért nem költöttem. Ha gyomromnak nehézségét, véremnek duzzadását, fejem fájását éreztem, apránként 2—3 icce vizet megiván, leginkább hasznomra volt. Kétszer voltam harmadnapos epés forróhideg lázban, a hánytató, főtt meggynek meghűlt hígult leve legtöbbet használt, a kinin ártott. Egy nyáron, nagy melegben, fedetlen kocsin, pipázva, egész nap utazva igen felhevültem, az orrom vére elindult és harmadnapig több ízben eleredt, nehéz volt megállítani. A gyomorbeli kolika miatt is szenvedtem két télen; a káposzta és sertéshús okozta, a vízivás és a budai veresbor gyógyított ki, meg a rebarbara. Éjszakázni nem szerettem; ritkán talált egész életemben ébren a 12 óra; rendszerint 10 órakor feküdtem le, reggel 5—6 órakor keltem fel. Soha az ágyban nem pipáztam, se nem olvastam, gyertyánál is nem igen dolgoztam, leginkább járkálva tanultam és csak akkor ültem le, ha gondolataimat le akartam írni, vagy megfáradtam. A barátságos beszélgetésben gyönyörködtem, de csak úgy, ha az minden nagy gond és ceremónia nélkül folyt, — ha valaki nagyon szeretett beszélni, utat adtam neki s hallgató lettem. A feszelgést, dicsekvést, hizelkedést, mások kedvének nemtelen vadászását másokban se szerettem, magam se követtem. Inkább adtam százszor, mint egyszer kértem. Ha két-három jó barátommal, mineműek voltak: a paptársam, Dobosy Mihály, a jegyző Boros Sámuel öcsém, professzor Sipos József, kántor Kása Mihály s Lakos Ferenc komáim, — együtt lehettem, több gyönyörűséget s megelégedést találtam benne, mint a legpompásabb s gazdagabb lármás mulatságokban." Javadalma Kis Bálint szentesi jövedelmét 1802-ben kiállított díjleveléből tudjuk.

23 Lelkészi javadalma a korabeliek között kiemelkedő volt. 1802-ben készült díjlevelét az egyházkerület püspöke 1813-ban is megerősítette. Eszerint javadalma: 1. Készpénzfizetés 100 Ft. 2. 50 köböl búza 3. 50 köböl árpa