Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

István Via Salutis, vagy Catechesis Concionatoriája, mely 1667-ben nyomtatódott Kassán. — Még a múlt század elein szokás volt e mi tractusunkban, hogy vasárnap délutáni istentisztelet után az iskolát elhagyott, de még meg nem házasodott ifjak és leányok bennmaradtak a templomban, és ott a prédikátor megkérdezte a vallás azon tudományából, melyről a catechesis szerént éppen akkor tanítást tett, és amit nem értettek azt újra megmagyarázta. Keresztség 4. Istentiszteletre tartozó lelkipásztori kötelesség: a keresztelés, mely által bévevődik a kisgyermek az anyaszentegyházba a Szentháromság egy Istenben való hitre, tiszteletre s szolgálatra köteleztetik, és bizonyossá tevődik afelől, hogy az Isten néki Attya, a Fiú Megváltója, a Szentlélek megszentelője és segélője lesz az örök idvesség elnyerésére. Kereszteltek a mieink tiszta vízzel. A víz melyet a bába a templomba vitt töltetett a keresztelőedénybe, abból némelyek háromszor öntöttek egy-egy keveset a kisded fejére, mások pedig folyvást töltötték annak fejére a vizet, mások ismét a keresztelőtálba töltetvén a vizet, háromszor vévén jobb kezek markába vizet, ugyanannyiszor öntötték azt a kisded fejére, ezen szavakat mondván: Keresztellek tégedet Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. A keresztelést megelőzte a keresztségről való tudománynak előadása és a kisdedekért való imádság, követte a kisdedeknek megáldatása. A templomban kellett a keresztelést véghezvinni, szükség idején a magános háznál is, de csapszékben soha sem volt szabad keresztelni az 1579-ben Herczegszőlősön tartott synodus 37. articulusa szerént. Jelen kellett lenni nemcsak keresztatyának és anyának, hanem a gyermek attyának és attyafiainak is, ugyanazon synodus 37. articulusa szerént. De már mai időben csak a keresztanya, s egy két koma szokott a keresztségen jelen lenni. Bábának keresztelni nem volt szabad, aki ezt meg merte próbálni az ekklésiából kitiltatott, és a gyermeket újra kellett keresztelni, ugyanazon synodus 38. articulusa szerént. A múlt század elein azzal vádoltattak a mieink, hogy nem helyesen keresztelnek. Rábízódott hát a katholikus püspökre 1751. november 23-án Mária Therézia királyné neve alatt költ intimatum által, hogy midőn diocesiket visitalják, a református papokat censeálják meg, ha helyes értelemben vannak-é a keresztség felől. — A püspökök tehát célok lévén lelkipásztoraink vexalása, ezeket eleikbe citálták, ott nagy méltósággal holmi hiábavaló kérdéseket tettek eleikbe. Például hogy ha víz nem volna, keresztelne-é borral vagy homokkal? melyre egy a mi