Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 1. Csernovits Péter Újvidéken

kasok azt követeljék, miszerint Csernovits s a katonaság Űjvidékró'l távolíttassanak el, s hogy a rögtön-ítélet visszavétessék".

31 Mindezek ismeretében valóban furcsának tűnik az az optimizmus, amellyel a város vezető' tisztviselői indokolták — a rögtönítélet felfüggesztésére irányuló — kérelmüket. A június 10-én tartott városi közgyűlésen hangzott el az, hogy a város nemzetőrsége az „... e helyütt úgy sem háborított köz csendet és rendet" képes fenntartani, különben sem mutatkoztak a „rögtöni ítélőszék eseteinek legtávolabbi jelei".

32 Csernovits Péter végül is engedett az újvidékiek nyomásának. Még aznap, tehát június 10-én kelt levelében „Újvidék városára nézve a rögtön ítélő' széket" felfüggesztette. A városi tanácsnak — miheztartás végett — meghagyta: a közcsendet és rendet fenn kell tartaniok, szüntessenek meg minden izgatást és lázongást, a „felindult népet csendes hazatérésre" bírja rá, egyáltalán a törvények „fontos telyesítését" eszközölje.

33 Koda György tanácsos terjesztette elő' a statárium megszüntetése tárgyában tett intézkedéseket. Indítványára a tanács „szűnni nem akaró éljenzések közt" egyhangúlag megszavazta a köszönetet Radivoj Stratimirovic főkapitánynak. Még ezen a közgyűlésen hangzott el egy másik javaslat is, amely — véleményünk szerint — meghaladta Újvidék tanácsának hatáskörét, s nem illeszkedik bele a kormánybiztos politikai terveibe. Radovanovic tiszteletbeli főjegyző szerint — példázandó a kisujj és az egész kar sorrendiségét — a város öröme csak akkor lenne teljes a statárium megszűnte felett, ha azt a többi községre is kiterjesztené Csernovits Péter. Ilyen irányú kérelmüket nemcsak a királyi biztoshoz terjesztették fel, hanem a közgyűlés e tárgyban született 2442. számú határozatáról az illető Vidékek is, mihez tartásul értéséttetni rendeltettek".

34 Radovanovic magának a statáriumnak a jogosságát is kétségbe vonta, mert szerinte „alkotmányos országokban" politikai vétségek miatt „... a rögtöni ítélő Széket okszerűleg alkalmazni nem lehetne".

35 Márpedig a lázítás, lázadásra bujtogatás (ami az „ország békéjét, s a törvényes — ha úgy tetszik: alkotmányos — rendjét" fenyegeti) kimondottan politikai cselekmény. A Kossuth Lajos által fogalmazott felhatalmazás elsősorban ezekre vonatkozott. 2. 1848. június 26-a Újvidéken — politikai szempontból — jelentős napnak ígérkezett. Ekkorra tűzték ki ugyanis a város képviselőjének megválasztását az új országgyűlésre. A népképviseleti országgyűlésről, illetve választásokról szóló 1847—48: V. tc. javaslatának tárgyalását március 20-án kezdték meg az alsótáblán. Az elfogadott tervezet még aznap átkerült a főrendekhez, s — kisebb módosítások után — 30-án terjesztették fel szentesítésre a királyhoz.

36 Az utolsó, a lezáró aktust még meg sem várva, Hergecz Pál tanácsos, Bács-Bodrog vármegye országgyűlési követe már március 27-én tudatta megyéjével a várható törvény — a megye számára — fontosabb rendelkezéseit. Eszerint a kimunkálás alatt levő népképviseleti rendszer célja az, „... hogy a jövő törvényhozó test(ület) már a népet és annak minden érdekeit képviselje". Az alsótáblán 367 követet válasz-