Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 1. Csernovits Péter Újvidéken

tanak, s az elképzelések szerint ebből Bács megye 16 képviselővel részesedik: az öt megyei város közül Szabadka 2, Zombor, Baja, Zenta és Újvidék 1—1, a megye 10 követet küldhet.

37 A végleges törvény ezen csak annyit módosított, hogy Szabadka városának is csak egyetlen képviselő választásához adott jogot (1847—48. V. tc. 5. § A.). A Bács-Bodrog vármegyei képviselőválasztást intéző központi választmány 1848. május 29-én Zomborban tartotta ülését. A választópolgárok összeírásának végső határidejét június 14-ben állapították meg, a választások napját pedig — kerületenként —június 19—26. közé tűzték ki. A lakosságot a törvény rendelkezéséről „minden módon", különösen is a templomok szószékeiről igyekeztek tájékoztatni. A megyében megválasztott „középponti választmány" 146 személyből állt, ennek 22%-a (32 fo) volt szerb, 4%-a (6 személy) német származású. Bizonyítékképp néhány szerb választmányi tag neve is szerepeljen itt: e testület tagja lett Mark Doic (Ópalánka), Milos Jocic, Aron Niéin és Stevan Radisic (Szenttamás), Miladen Stratimirovic (Kulpin).

38 Az 1848. június utolsó dekádjában lebonyolított választásokon végül is hat földbirtokost (pl. Vojnich Lukács, Latinovics Móric, Szalmásy Ferenc), öt városi vagy megyei tisztviselőt (pl. Korics Gáspár zombori polgármester, Zákó Péter újvidéki polgármester), két minisztert (Kossuth Lajos Bácsalmáson, Mészáros Lázár Baján), két ügyvédet (Sinkai Jánost Zentán, Zákó Istvánt vármegyei főügyészt Ókanizsán) illetve egy költőt (a Kossuth által visszaadott bácsalmási mandátumra Vörösmarty Mihályt) választottak meg.

39 Az újvidéki népképviselő megválasztásának napja, mint említettük, június 26. volt. A város politikai viszonyairól a következőket mondhatjuk el: tizenhat napja nem lebegett a város felett a rögtönítélet Damoklész kardja; a választásra jelentős számú szerb érkezett a környező falvakból, Újvidék mellett magyar nemzetőrtábort hoztak létre (Ókér), ahonnan rendszeresen a városba jártak élelmiszerért, nem váltva ki ezzel a szerb lakosok tetszését; a házaknál több, a szerb fejedelemségből átjött fegyverest rejtegettek. A magyar legénységű (következésképp ilyen érzelmű) sorkatonaság és az újvidéki szerb lakosság ellentétéről árulkodik többek között Radivoj Stratimirovic városi főkapitány jelzése, amely a június 14-i közgyűlésen hangzott el. A Péterváradról Újvidékre eleségért, zöldségért jövő katonák „... a kebelbéli békés lakosokat, minden ok nélkül bosszantják és nékiek Rácz Istenöket szidalmazzák"; ezért azt javasolja a főparancsnoknak (Hrabovszky altábornagy), hogy az ilyen konfliktusokból könnyen származható „ízetlenségek és vérengzések elkerülhetősége" céljából ezeket a katonákat e magatartástól eltiltani, vagy őket a várostól távoltartani rendelkezzen.

40 Megjegyezzük, hogy akkor Péterváradon a 39. Don Miguel ezred gyalogosai is voltak, zömükben magyar legénységgel. 1848. június 26-án, a reggeli órákban két szervianus

41 érkezett Matuschek fegyvermester műhelyébe (Futaki utca), hogy hadzsáraikat megélesítsék. Itt kötött beléjük egy rovott múltú (a városi főkapitány szerint „... kezesség mellett kibocsájtott Városi Rab"), bizonyos Szabó János. Az egyik tanú szerint a szerbektől megtekintésre kért késeket nem akarta visszaadni, ezért támadt a tettlegességre vezető vita (Pávlovics),

42 a főkapitány szerint viszont orvtámadásról volt szó: Szabó kirántotta az egyik szervianus török kését, s „... azzal