Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 1. Csernovits Péter Újvidéken

Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére 1. CSERNOVITS PÉTER ÚJVIDÉKEN 1. Politikai szempontból Újvidék meglehetősen összetett képletű város volt 1848-ban. Ha súlyában még nem jelentős, de létezik már szerb burzsoázia, amely modernebb nemzetiségi célokat fogalmazott meg és hirdetett. Tömegbázisra lett volna szükségük, ugyanakkor rettegnek a fegyveres összetűzéstől, anarchiától. Ők valóban egyezkedni akartak a magyarokkal, s a forradalmi időszak küzdelmeiben — a császáriaktól eltérően — őszintén semlegesek akartak maradni. A magyarokkal való egyezkedés alapja az a tény, hogy az újvidéki szerb kereskedő polgárság inkább megtalálta számításait Magyarországon, mint Szerbiához csatoltan. A szerb értelmiség — nem éppen szokványos módon — a néptömeg, s nem annyira a polgárság szolgálatában állt. „Nemzeti" ideológiájuk: polgárság nélküli, intelligencia által vezetett társadalom megteremtése. Jegyezzük meg: ez utópikus (és visszahúzó) vállalkozás lett volna a magyarok léte és ellenállása nélkül is. Nem is találtak elképzelésüknek megfelelő modellt vagy példát. 1848. március 27-én Újvidéken foglalták pontokba a szerb nemzeti követeléseket, hogy azok azután a többi település és közösség számára szolgáljanak példaként. Április 20-án Újvidék legismertebb fogadójában, a „Zöld Koszorúban" (Zeleni Venac) tartottak értelmiségi és ifjúsági gyűlést, amely után vette kezdetét a magyarul vezetett anyakönyvek máglyára vetése, kiváltva ezzel a magyar politikai vezetés és közvélemény felháborodását.

1 (Az 1844: II. törvénycikk kötelezte magyar nyelvű anyakönyvezésre a szerb egyházat is. Az égetés hátterében ott van az is, hogy az anyakönyv a katonai összeírás alapja.) Még azon a napon a szerbek nagy tömegben mentek át a 12 kilométerre levő Karlócára, egyrészt az április 11-i törvényszentesítésről hazaérkezett Josif Rajacicot üdvözölni, másrészt arra kérni („ha kell, kényszeríteni"), hogy mihamarabb hívja össze a szerb nemzetgyűlést (narodna skupstina).

2 A péterváradi főhadikormány parancsnoka — Csernovits Péter tudakozódására — május 3-án a következő jellemzését adja a város politikai közállapotának: „... Újvidéken a Szerb, Magyar és Németek között pártoskodások léteznek, mind az által törésre azok még nem fakadtak — a kitörés, ha Becséről a katonaság vissza parancsoltatik meggátolható lészen".

3 Csernovits Péter kormánybiztosi kinevezése, s a kikindai mozgalom elfojtása után a következő intézkedéseket hozta (csak az Újvidék városát érintőket említjük): az április 30-án Torontál, Bács, Krassó megyékben kihirdetett statárium Újvidéken is érvénybe lépett; május 1-én küldi el tudakozódó levelét