Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 4. A bácsi védvonal megszervezésének körülményei

A Kordon felbomlása más intézkedések megtételét is sürgette az érintett területen, mindenekelőtt Bács-Bodrog vármegyében. így merült fel először a nemzetőrség tömeges felhasználása az egyre izmosodó szerb inszurrekcióval szemben. A fordulópontot jelentő június 6-i titeli zendülést követően a Kordont pótló védvonal kiépítése 1848 nyarán két irányból indult meg. Az első, erre vonatkozó jelzéssel Csernovits Péter naplójában találkozunk, június 4-i dátummal: „Rudits József Bács megye fo Ispánja megbízatott a Táborzást ott, ahol jónak fogja látni, megindítani; kölcségül a Becsei pénztárból 3000 ft. pengő assignáltatván".

341 A kormánybiztos ekkor ugyanis már tudott arról, hogy a sajkások kerületében valami készül. Előző nap, június 3-án „... privát levélből" értesült, hogy a „Csajkások lázadásra készen állanak".

342 Hatékonyabb intézkedésről, a kérdésben más szempontból is érintettek (pl. Hrabovszky altábornagy, Szemere Bertalan belügyminiszter stb.) értesítéséről nincs tudomásunk. Az éppen Szabadkánt tartózkodó kormánybiztos ezt — a jelek szerint — nem tartotta fontosnak vagy indokoltnak. Lépett azonban, ha nem is a legszerencsésebb irányba Bács megye első alispánja, Knézy Antal. A sajkások június 6-i megmozdulásában ő nem a szerb nemzeti törekvések — drasztikusabb eszközöket felhasználó — megnyilvánulását látja, hanem a nincstelen tömegek akcióját a tehetősebbek, a vagyonosok ellen. Szerinte most már nem „követelés követelés ellen, igény igény ellen", hanem „vagyon rablási vágy és szomj" nyilvánult meg, amely a tudatlan vagyontalanokat — minden nemzetiségi különbség nélkül — „... vagyonos nép osztályt vég romlással fenyegető cél kivitelére" serkenti. A sajkások kerületéből kiindulva előbb Titelt rohanták meg, hogy azután Óbecse következzék romboló útjukban. Mint az első alispán, felhívással fordult a megye közönségéhez („honpolgárokhoz"), hogy ebben a vészes időben „... a maga, vagyona, személye, s így a haza közös érdekében ébren őrködve", a nemzetőrséget felfegyverkezve készen tartsák, amely a „felizgatott népet" lecsendesítse, vagy ha kell, „megsemmisíthesse".

343 A helyzet megítélése — e kiáltvány tanúsága szerint — tehát téves, ami viszont nem megmagyarázhatatlan, Knézy személyében a megye egyik legnagyobb birtokosával van dolgunk. Furcsa azonban, hogy Csernovits Péter (akinek rendelkezésére ajánlotta az alispán „az egész megye erejét") e hivatalos „erélyességet" megdicsérte, egyszersmind az alispánt a további intézkedések megtételére utasította.

344 Június 9-én — még mindig a kormány hivatalos intézkedései előtt vagyunk — Knézy újabb levelet írt Csernovitsnak, amely szerint egy esetleges békés megoldási kísérlet kudarcára is számítva, célszerűnek tartaná „... megyei őrseregünknek eggy pár ezerjét egy helyen" összevonni, amire őt más hazafiak is felszólították. Ezt azért látja jónak, mert — véleménye szerint — „... minden massza megteszi hatását", pontosabban: a tömeg láttán a lázadók is meggyőződnének arról, hogy „... éberek vagyunk s elszántak életre halálra megküzdeni".

345 Csernovits helyeselte az alispán „abbeli nézetét", hogy a megye nemzetőreinek egy részét „egy bizonyos helyen leendő egybegyűlését" javasolja. Csak azt kéri, ugyancsak