Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
II. Királyi biztosként Délvidéken - 3. Csernovits Péter és a Délvidéken állomásozó katonaság kapcsolata
Korábbi fejezeteinkben már utaltunk Csernovits Péter, Vukovics Sebő, Kiss Ernő levelezésére, pontosabban a nem mindig felhőtlen kapcsolatukra. Ez a levelezés június 12-ét, a karlócai ütközetet követően már nem nélkülözte az ingerültség jeleit, a szemrehányást (június 19-én Csernovits Kiss Ernőhöz írt levele; panasza — az ezredes tétovázását illetően — kormánybiztos társához, Vukovics Sebőhoz; Kiss Ernő június 21-én kelt válasza. 278 ) Az utóbbiból csak egyetlen mondatot idézünk: „... a k. magyar minisztériumnak azon rendeletét alkalmam volt olvasni, melybe a kir. biztos urak, katonai testekkel rendelkezni, csak a tartományokbéli főriadi kormányok uttyán vannak jogosítva". 279 (Arról van szó, hogy még a karlócai támadás előtt, június 10-én Csernovits Péter és Hrabovszky János altábornagy felszólította Kiss Ernó't, hogy vonuljon katonáival Óbecsére. 11-én ehhez az engedélyt Piret altábornagytól meg is kapta, a gyalogság egy része meg is érkezett Óbecsére, a parancsnoki stáb Beodrán maradt. Ott érte utol a temesvári sürgöny: a további parancsig ne lépje át a Tiszát.) A bánsági fohadparancsnok — Csernovits Péter magyarázatot sürgető levelére — ki is oktatta a kormánybiztost. Mindenekelőtt: ha a kormánybiztos katonai intézkedések meghozatalát tartja szükségesnek, azt előbb a parancsnokságot ellátó tábornokkal tárgyalja meg. Tudomása szerint a péterváradi fohadparancsnok van megbízva azzal, hogy az Újvidék környékén megzavart rend helyreállításához segítséget nyújtson. Kétségtelen, hogy Hrabovszky rendelte Kiss ezredest Nagykikindáról Bácsföldvárra és Temerinbe; de ugyancsak ő volt az, aki a Beodrára történő visszavonulást parancsolta. Piret ebből arra következtetett, hogy ez a rendelkezés „... a királyi kormánybiztos szándékával is találkozott". A csapatok összpontosítása Újvidéken — az altábornagy véleménye szerint — katonai szempontból sem célszerű, hisz ott van Pétervárad. Kiss Ernő valóban jelentette Csernovits június 20-i utasítását, hogy vonuljon Újvidékre. Ez több szempontból is ellenszenvesnek tűnt Piret szemében, de csak egyet tartott érdemesnek közölni a kormánybiztossal: a Bánátot nem tartja indokoltnak védtelenül hagyni, hisz ott van fenyegetésül Periász és a sajkás kerület. Meghagyta Kiss Ernőnek — Vukovics kormánybiztossal egyetértésben 280 —, hogy egy-egy század Schwarzenberg-ulánust és Don Miguel gyalogost Kikindán hátrahagyva, katonáival vonuljon Nagybecskerekre. (Ez a katonaság 1848 júniusának végén a következőket jelentette: 3 század Don Miguel-gyalogos, 3 század Ferenc Károly főherceg nevét viselő dzsidás, 3 század Schwarzenberg-ulánus, 6 század Hannover-huszár és egy rendes ágyúüteg.) Ha ez nem tetszene Csernovits Péternek, akkor vegye rá Hrabovszky altábornaggyal egyetemben a hadügyminisztériumot, hogy „szükségességi indokkal" rendeljen csapatokat Újvidékre, ő ugyanis — mármint Piret báró — nem vállalja annak felelősségét, hogy Nagybecskereket és környékét katonaság nélkül hagyja. 281 A kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy a Torontál megyei tisztviselők ugyancsak foggal-körömmel ragaszkodtak a védelmüket biztosító sorkatonasághoz, bármi történjék is a szomszédos Bács megyében, illetve Újvidék tájékán. „Én félni nem tanultam — írta Csernovitsnak Karácsonyi László főispán —, de hogy az ember egy éjszakát N. Becskereken töltsön, ahhoz férfias elszántság kívántatik". 282 Rónay Móric alispán egyenesen azt szorgalmazta, hogy ne Szegeden,
