Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 3. Csernovits Péter és a Délvidéken állomásozó katonaság kapcsolata

hanem Nagybecskereken vonják össze a tervezett katonai erőt. Erre utal Csernovits — Szemerének küldött — rezignált megjegyzése: a „... torontál Megye gazdag Földes Urai, kik... tudtomra még eddig semmit se áldoztak a veszély elhárítására, hanem e helyett a státus által fizetett katonasággal őriztetik magokat".

383 A lényeg az, hogy Kiss Ernő végül is nem vonult Újvidékre, hanem Nagybecskereken ütötte fel főhadiszállását. Ez a város ettől fogva a bánsági magyar had székhelye maradt egészen addig, míg a katonaság 1849 januárjában a Bánságot el nem hagyta.

284 A Tisza által elválasztva két jelentősebb hadsereg volt a Délvidéken: az említett bánáti és a bácsi. Az utóbbi erősítése szándékával, valószínű a karlócai ütközet hírétől ösztönözve rendelt Mészáros Lázár miniszter június 17-én a Ferdinánd d'Este huszárezred „gyöngyösi ezredi számból" egy osztályt és az ezredkart Horgosra és Csantavérre.

285 Csernovits június 28-án érdeklődött — a katonák elszállásolásában illetve vonulásában érintett — Szabadka városánál, hogy az „illetményen felül" még mennyi katonát tud „... e vésztellyes körülményekben regulamentalis áron ellátni?". Szabadka — ha nem is kitörő lelkesedéssel —, de vállalta ezt a terhet is.

286 Csernovits Péter királyi biztos tehát még rendelkezik katonai kérdésekben is, de mind kevesebb meggyőződéssel, s ami döntőbb, mind csekélyebb eredménnyel. A császári-királyi sorkatonaságból való kiábrándulás súlyos dokumentuma a június 20-án, a belügyminiszternek írt beszámolója. Megfogalmazza azt a véleményét is, hogy a karlócai és a sajkás kerületbeli lázadást a katonaság — „... egyetértó'leg a Kárloviczi Érsekkel" — idézte elő. A katonaság célja ugyanis ellenforradalmat hozni létre, amely a király által is jóváhagyott törvényeket megsemmisítené. A katonatisztek között „alkotmány ellenes érzelem" uralkodott el, mindennapos a magyar érzésű tisztek üldözése a magyar kormány (és a nádor) nyílt rágalmazása. Ebbe a képletbe tökéletesen beleillik Nugent gróf missziója Karlócán. Mindezekre alapozva javasolja a magyar törvényhozásnak, hogy a hadsereg tisztjeit a magyar kormány nevezze ki, „... különben veszve lesz az alkotmány, s veszve mi mindnyájan".

287 Nem hinnénk, hogy e levelével sok újat mondott volna a belügyminiszternek. Négy nappal később kapta kézhez a „baráti figyelmeztetést", hogy Piret altábornagyot igyekezzen megnyerni, „... mert a katonai irányú szellem mindent megöl".

288 Csupán a magyar kormánybiztos szándéka mindehhez édeskevésnek bizonyult. A hadügyminiszterjúnius 23-án — Csány Lászlót kivéve — korlátozta a kormánybiztosok rendelkezési jogát a sorkatonaság felett. Az indok: Ők a hadsereg „stratégiai combinatioinkban" olyan zavart idézhetnek elő, amely a végső cél szempontjából kevésbé kívánatos. Ezt Szemere Bertalan továbbította is a királyi biztosoknak (június 26.).

289 Június 27-én Mészáros Lázár Philipp von Bechtold br. (1786—1862) altábornagyot nevezte ki a Duna és Tisza közt összevonandó hadsereg és nemzetőrség parancsnokává.

290 Még aznap felszólítja Csernovits kormánybiztost, hogyha „... akárhova katonai erőt elhelyezni szükségesnek találna", Bechtold altábornaggyal értekezzen, aki Hrabovszky altábornaggyal „karöltve fog eljárni" a szerb lázadás elfojtásában.

291 Július 19-én István nádor (Szemere belügyminiszter ellenjegyzésével) közli a déli megyék „egyetemével", hogy a szerb felkelők nem respektálva a „kormány