Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 3. Csernovits Péter és a Délvidéken állomásozó katonaság kapcsolata

rolni. A katonaságot így bármikor a reformok ellen lehetett fordítani. A forradalom vezetői azonban „menthetetlen félszegségből" tartózkodtak a reformok kiterjesztéséről a katonaságra.

146

. E főhadparancsnokságok meghagyásával a kormány illetékessége és a valós helyzet között kétségtelenül hézag keletkezett, ami az udvari körök számára lehetőséget kínált a függetlenség megnyirbálására; ugyanakkor Batthyányék is látták, hogy Bécs nem fog semmiféle kívánságot teljesíteni, amely a hadsereg egységét veszélyeztetné. A magyar kormány számára nem maradt más alternatíva, mint e felemás megoldás elfogadása, vagy a polgárháború. Batthyány Lajos azért megkísérelt mindent megtenni — a törvényadta lehetőségeken belül. Mivel az első felelős kormányra tartoznak a „polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában minden honvédelmi tárgyak", április 16-án felhívták a magyarországi katonai főhadparancsnokok figyelmét, hogy csak a magyar kormánynak tartoznak engedelmeskedni. Hat nappal később pedig azt is közölték, hogy 1848. május 1-től a bécsi hadügyminisztériumtól nem fogadnak el utasítást és parancsot. A három magyarországi főhadparancsnokság (a budai, a bánsági és a szlavóniai) a magyar hadügyminisztérium függésébe kerül.

147 Ugyanezen a minisztertanácsi ülésen határozták el, hogy — a nemzetőrség felszerelését szolgálandó — megvizsgálják a budai főhadparancsnokság fegyverraktárát. Ehhez csak annyit szeretnénk hozzátenni, hogy hasonló intézkedésről tudunk a bánsági (vagy bánáti) főhadparancsnokság esetében is. Batthyány Lajos miniszterelnök tárgyalásai eredményeképp V. Ferdinánd - gyengesége tudatában egyelőre mást nem tehetett — május 7-én kéziratban tudatta az osztrák hadügyminiszterrel, Theodor Latour gróf (1780—1848) táborszernaggyal, hogy a III. tc. 6. és 8. paragrafusai értelmében a magyarországi főhadparancsnokságok a magyar hadügyminisztérium hatáskörébe tartoznak.

148 Természetesen e döntés valós értékét a próbán, a főhadparancsnokságok tisztjei és a sorkatonaság viselkedésén, engedelmeskedésén lehetett lemérni. Csernovits Péter kinevezéséről szóló fejezetünkben említettük, hogy céljai elérése érdekében — Batthyány Lajos értesítése értelmében — rendelkezhetett a bánsági, a szlavóniai illetve az erdélyi főhadparancsnokságok katonáival. Erről az illetékes főhadparancsnokok (Louis-Ludwig Freiherr Piret de Bihain br., Hrábovszky János br. és Puchner Antal br. altábornagyok) is értesítést kaptak. E három főtiszt közül kettő magyar származású volt ugyan (de még Piret altábornagy is magyarrá honosította magát 1823-ban), az udvar iránti hűségükhöz 1848 tavaszán nem fért kétség. így meglehetősen felemás volt viszonyulásuk a szerb nemzeti mozgalomhoz. Személy szerint inkább ellenszenvvel viseltettek a szerb lázadás iránt, de nem voltak tisztában azzal, hogy azok kapcsolatban vannak a kamarillával, avagy sem. A szerb inszurgensek vezetői azonban fennen hirdették, miszerint nemzeti ügyükön kívül a magyarok ellen a császár érdekében is fogtak fegyvert, a katonai kormányszékek parancsnokai mégis óvakodtak „.., nagy szolgálati készséget tanúsítani oly ügyben, melyről bizonyosan még nem tudták, bírja-e vagy nem az udvar pártolását".

149 E buzgalomhiánnyal szemben a kormánybiztosok sem tehettek többet a magyar kormánynál. De tekintélyüket megőrizni vagy növelni akar-