Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 2. Nagykikinda és környéke 1848 tavaszán

zott, nem azt kereste, hogy ki gyújtogatott és fosztogatott Kikindán és Be­csén, hanem, hogy ki tépte szét a magyar anyakönyveket". 123 A fentiek isme­retében nem szükséges bizonygatnunk, hogy a kikindai kerület házán (s nem városházán) nem a szerb, hanem az inszurrekció zászlaja lengett — a magyar nemzeti lobogó mellett. Az anyakönyvek égetése jó néhány szerb-lakta község­ben probléma volt, de — Radak agitációját leszámítva — Nagykikindán nem. A lap szerkesztó'i Csernovits elsó' kiáltványából (amelyre a fent idézett levél utal, s mint említettük: amelyet teljes terjedelemben leközöltek) csupán a nem­zeti sérelmekre vonatkozó passzusokat emelik ki, de azokat is eró'sen eltorzítva. „Ott áll az a szemtelen hazugság — olvasható —, hogy Kikindán féktelenség uralkodik, tehát a kikindaiaknak járomban kellene lenniök — vagyis magyar szabadság és testvériség alatt. Az is ott áll, hogy a kikindaiak vétkeikért meg­érzik majd a törvény ostorát, tehát: vagy a magyar törvény, vagy a magyar ostor". Meghökkentő' a szerkesztőségi megjegyzés utolsó mondata is: a szer­bek jogait tiszteletben tartani „... legalább szabad volt Metternich alatt, most Kossuth alatt nincs megengedve. Ez a magyar igazság és szabadság! Éljen!" (A két írásban a kikindai szerbek és magyarok jogos sérelméről, a földkérdés­ről egyetlen szó sem olvasható.) Csernovits Péter kormánybiztos 1848. június 9-én újabb kiáltványban adott választ a széltében-hosszában terjesztett vádakra, rágalmakra. Határozottan visszautasította azt, hogy Ő szerb testvéreinek üldözésére érkezett volna a déli megyékbe. „S hogy minderről mindenki meggyőződhessen, hadd beszéljenek tetteim: a becsei kerületben csak azok ítéltettek el és lőnek megbüntetve jog szerint, vallás és nemzetiségi különbség nélkül, akik gyilkoltak, raboltak és gyújtogattak". Másrészt — s ezt a fentiek is igazolják — a bűnösök felett „nyil­vános bíróság útján" ítélkeztek, olyan ítélőszékek, „... melyben szerb nem­zetiségű bírák is helyet foglaltak". A becsei rögtönítélő bíróság elnökei Tobias Strilic és Jovan Volarié voltak. 124 Ami pedig Csernovits Péter szerint is lénye­ges : „Sem Becsén, sem Kikindán egyetlenegy ember sem ítéltetett el azon okból, mivel nemzete és nemzetiségének védelmére kelt. 125 Mint fentebb említettük, Lazar Rákié is kitér tanulmányában arra, hogy a letartóztatottak között szer­bek is voltak, magyarok is. A becsei rögtönítélő bíróság elnöke (szerinte Antunovic) szerb volt, a bíróság tagjai pedig magyarok. Az úgynevezett „Rend­fenntartó és békebizottmány" elnöke Becsén (Stevan Jovic) szerb, a „jó hon­polgárokból" összeállított bizottmány tagjai között pedig volt szerb is, magyar is. Következtetése: „... a becsei felkelés első napjaiban lezajlott valamennyi esemény ... szociális jellegű. Ez a felkelés a szegényebb társadalmi rétegeknek a gazdagok ellen, különösen a kormányképviselők ellen irányult, tekintet nél­kül vallási és nemzetiségi hivatartozásra mindkét oldalon". 126 A kikindai rögtönítélő bíróság jegyzőkönyvének áttanulmányozása során feltűnőnek találtuk, hogy a nemzetiségi (szerb—magyar) ellentét kérdése szinte alig kapott hangot a tárgyalás során. A húsvéthétfői események leírásánál ol­vashatunk egy rövid utalást Radak agitációjáról (az erőszakos magyarosítás vádja; az a követelés, hogy az anyakönyveket szerbül vezessék; s hogy a „districtualis épületeken" a magyar helyére a szerb zászló kerüljön). Erről ép­pen a tanács szerb tagjai akarták a követelőzőket lebeszélni. A rögtönítélő bíró-

Next

/
Thumbnails
Contents