Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

V. Ismét a nyilvános politikai szereplés terén (1861—1875) - 1. Kongresszus és nemzetiségi kérdés (1861)

litikai egységének elméletét, „... a nemzetiségi törvény engedményeit nem tartották megfelelő garanciának nemzeti létük biztosítására".

61 Stefan Marko Daxner (1823—1892) úgy vélekedett, hogy a magyarok a megbékélés „kitűnő lehetőségét" szalasztották el a „szabad nemzeti fejlődés" jogának tagadásával.

62 Ma már talán felülvizsgálandó az az álláspont, hogy ez a törvénytervezet merev elutasítás lett volna; hogy ez a „nemzetiségi mozgalmakat helytelenül általánosítva, azokat legtöbbször reakciósnak bélyegezte", s hogy ez nem segítette volna elő a kérdések tisztázását, s a nemzetiségeket még inkább eltaszította volna a magyarságtól.

63 Jászi az 186l-es tervezetben, s az abból építkező 1868-as nemzetiségi törvényben (XLIV. tc.) a kérdés megoldásának elégséges alapját látta („ha becsületesen végrehajtották volna").

64 Mindez 1861ben csak akadémikus kérdés, mivel a tervezet bemutatása (augusztus 9.) után két héttel az uralkodó — „szíve sajnálatára" — feloszlatta az országgyűlést. 3. Ha az 186l-es országgyűlés ideje alatt érvényesnek tekinthető az az elv, hogy a magyar politikai érettség próbaköve a nemzetiségi kérdés kezelése; akkor nem kétséges, e megállapítás a feloszlatás után sem veszített jelentőségéből. Mocsáry Lajos írta ismert röpiratában: „... ha jóra tudunk menni e nehéz viszonyokkal, nemzetünk a dicsőségnek egy új koszorúját fogja tűzni homlokára. Ellenben, ha a régi modorban szenvedély fog e tárgyban határozni, ...örökös nyílt és gyógyíthatatlan seb gyanánt fogja színi s életét aláásni a nemzetiségi viszály".

65 A nemzetiségi kérdés fontosságát a magyar politikusok közül is többen felismerték, de a megoldást szolgáló konkrét javaslatok publikálására már kevesebben vállalkoztak. Idézett szerzőnk mellett talán csak Károlyi Ede gróf nevét, s röpiratát említhetjük („Foederált Hunnia vagy a nemzetek egyesülése", 1860.). Mindenképp ide kell azonban sorolnunk Csernovits Péter két politikai iratát: a már említett karlócai beszédének immár nyomtatásban is megjelent szövegét; valamint az egyetlen nagyobb lélegzetű munkáját, amely „A nemzetiségi kérdés a jelen és a jövő szempontjából" címet viseli.

66 Bár írója félig-meddig a névtelenségbe burkolózva adja közre gondolatait, érvelése, szerkezete egyértelműen bizonyítja a két írásmű szerzőjének azonosságát és természetesen kilétét.

67 Mindenképp dicséretes az a történelmi tájékozottság, olvasottság, amelynek birtokában Csernovits a nemzetiségi kérdést kezeli. A debreceni kollégiumban szerzett klasszikus műveltség mellett (Themisztoklész, Vergilius, illetve Dante) az emberi gondolkodás olyan nagyjai is említést kapnak, mint Goethe, Macaulay. Századának történelmi jelenségei, eseményei közül — 1848 nagyságát nem kisebbítve — mindenekelőtt a francia forradalom, az angol alkotmányos monarchia, a keleti kérdés, az olasz és német egyesítés érdekli. A magyar politikusok közül — mint láttuk — a legnagyobb hatással rá Teleki László lehc tett, akinek követőjeként foglalt helyet az 186l-es országgyűlésen is. Teleki hirdette, hogy „... alkotmányos független kormányunk... az európai súlyegyen egyik legfőbb biztosítéka", amely egyrészt a pánszláv tendenciák ellen védi