Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

V. Ismét a nyilvános politikai szereplés terén (1861—1875) - 1. Kongresszus és nemzetiségi kérdés (1861)

pítás mindkét fél — a szerbek és magyarok — megnyugtatását egyaránt szolgálná. A vajda (akit a szerb nemzet szabadon választhat) az ország zászlós urainak egyike legyen (Popovic megfordítja a kérdést: a vajda az egyik szerb megye fó'ispánja legyen, mint a nádor Pest megyéé). Hasonlóképp kell rendezni a patriarcha helyzetét (3. pont); mégpedig úgy, hogy mondjak ki a görög nem egyesült „hyerarchiának közjogi egyenjogúságát" a római katolikus püspökségekkel, így teremtsenek tökéletes vallási önállóságot (5. pont). Teleki László és Milos Popovic egyaránt foglalkozik a görögkeleti felekezet várható helyzetével. A magyar politikus szerint az egyházfó't a szerbek szabadon nevezhetik patriarchának, metropolitának vagy más rangú főpapnak;

28 Popovic azt ajánlja, hogy az ugyanúgy legyen Szerem megye főispánja, miképp a magyar katolikus egyházfő Esztergom megyéé.

29 Ez a kérdés végül is úgy került a karlócai határozatok közé, hogy a patriarcha a magyar országgyűlésen „mindjárt a prímás után üljön", s a görögkeleti püspökök is legyenek egyenlők a más egyházakéval.

30 Csernovits azt is természetesnek tartotta, hogy a Szerb Vajdaságban a hivatalos nyelv a szerb legyen. Más községekben, amennyiben azok vegyes lakosságnak lennének, az „... ügyvezetési nyelv választása a község lakosai többségének szabad akaratától függjön". Ez közel áll — már ami a gondolat második részét illeti — Teleki elképzeléséhez, aki szintén azt javasolta, hogy minden község maga határozza meg hivatalos nyelvét. Popovic még liberálisabb ügyintézést javasolt: a szerbek — az egyenjogúság jegyében — hozzájárulnának más nyelvű polgárok anyanyelvének használatához; miképp azokban a megyékben, ahol a szerbek vannak kisebbségben (Baranya, Temes, Arad) ugyanezt igényelhetik a többiektől. A karlócai határozat (az úgynevezett „garantiák") hatodik pontja szerint a szerb nyelvet fogadják el az egész Szerb Vajdaságra nézve hivatalos nyelvként; azok a községek, amelyekben más nyelv uralkodik, saját nyelvüket használhatják. Beadványaikat minden „gyakorlatban lévő nyelven" benyújthatják, a végzést azonban a hivatalos, a szerb nyelven kapják meg.

31 Jogos kívánságnak tekintette Csernovits Péter azt is, hogy az országos méltóságok betöltésénél az alkalmas szerb férfiakat ne mellőzzék (javaslatai 8. pontja), s a Vajdaság valamelyik nagyobb városában állítsanak fel szerb nemzeti tanintézetet jogakadémiával (9. pont).

32 A karlócai kongresszuson élénk vita folyt egy, a gyűlést állandónak nyilvánító indítvány felett. Csernovits azt az álláspontot képviselte, hogy a kongresszus a szerb óhajtások (a határőrvidék képviselete, annak politikai átrendezése, a Vajdaság megszervezése stb.) teljes elintézéséig állandónak nyilváníttassák. A császári biztos, Philippovich ez ellen — Csernovits tiltakozása ellenére — vétót emelt.

33 Hiába hivatkozott Csernovits „dicső ősére", Arsenije Carnojevicre, a kongresszuson elveivel, feltétlen magyar-barátságával meglehetősen elszigetelt maradt. A különböző irányzatok harcából végül is — Rajacic patriarcha vezetésével — az udvarbarát szárny került ki győztesen. így fordulhatott elő, hogy az általuk hozott határozatokat egy, a császárhoz intézett kérelemlevélbe foglalták. Megismételték tehát azt a hibát (a magyar országgyűlés megkerülése), amely 1848-ban is annyira irritálta a magyar progressziót, s amitől Csernovits