Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

V. Ismét a nyilvános politikai szereplés terén (1861—1875) - 1. Kongresszus és nemzetiségi kérdés (1861)

is mindhiába óvta ó'ket beszédében. A határozatok közt szerepelt az új Vajdaság megteremtésének kívánalma;

34 ez az autonóm terület mindenre kiterjedő önálló beligazgatással rendelkezzék; s függjön a központi magyar kormányszervektől. A Vajdaság területi gyűlése kapjon kollektív képviseletet a magyar országgyűlésen.

35 Az 186l-es országgyűlésen tartott beszédében Q'únius 1.) Jakov Ignjatovic maga is szót ejtett erről: a „józan szerb nemzet" csupán nemzetiségét kívánja törvényesen biztosítani, de nem kíván államban államot képezni, s nincs szándékában a Reichsrathba sem menni.

36 A karlócai határozatok elleni tiltakozást Temes megye kezdte meg. 1861. május 7-én, Temesvárott tartott megyebizottsági gyűlésük határozata szerint — amely egyébként Ferenc Józsefnek adresszáltatott — szívesen megosztanak minden jogot „szerb testvéreikkel", de „Magyarhon területi épségéből mit sem engedhetünk". Erőszakkal, fegyverrel el lehet venni földet (bár azt is „vérző szívvel szemlélnó'k"), de „... a nemzet megegyezésének hozzájárultával történendő földterületi átengedés, a hon épsége elvét végkép eldöntené".

37 Az országgyűlés május 23-i ülésén is szerepelt a temesiek protestálása a karlócai kongresszus „hazánk területi egysége megsértésére irányzott törekvése" ellen.

38 Temes megye példáját rövidesen más törvényhatóságok is követték,

39 de a kongresszus e reakciója messze esett Csernovits Péter politikai felfogásától. Akkor is igaz ez, ha jóval később, a kiegyezés utáni magyar politika szájízéhez igyekeztek igazítani Csernovits 186l-es karlócai szereplését. A Torontál megyeiek nekrológjából idézünk: „A szerb kongresszuson fajrokonainak politikai éberségére és önérzetére akar hatni..., erősítvén ezzel már akkor is, hogy a magyarországi szerbek királyukat ismerik és Magyarországon független vallási autonómiát kívánnak élvezni".

40 Ezzel azt — az 1867 után kialakuló — gyakorlatot kívánták igazolni, amelytől elvei megtartásával Csernovits elfordult. 2. A magyar országgyűlés 1861 márciusában megválasztott 322 képviselőjének mintegy 80%-a volt magyar nemesi, 8%-a magyar, de nem nemesi, s csupán 12%-a nemzetiségi származású; 40%-a 1848-ban is a képviselőház padjaiban ült, s minden hetedik-nyolcadik fogságot is szenvedett az önkényuralom ideje alatt.

41 Csernovits Pétert a Torontál megyei Basahíd kerülete küldte képviselőjeként a pesti országgyűlésre. A 360 ezer lakosú megye lakosságának 39 %-a szerb, 33 %-a német, 19,5 %-a román és csupán 8,5 %-a volt magyar. A választási bizottságok — Djordje Stratimirovic később felhozott vádjai szerint — „...a magyar s német ajkú polgárok minden alapot nélkülöző kiemelésével alakultak"; a vegyes nemzetiségű megyékben „mesterkélt majoritása" bizottságokat alakítottak. Szerinte így történt Torontál megyében is, ahol — a számarányukat figyelembe véve — a szerbeknek és románoknak kellett volna a bizottságok többségét képezniök. „íme itt fekszik előttem a 61-ben megválasztott bizottsági tagok névlajstroma" — mondta 1867-ben Stratimirovic egyik par-