Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
IV. A szabadságharc, majd az önkényuralom korában (1848—1860) - 3. Visszatérés a politikai életbe
tudósítója: „... ily férfiakat a magyar mindig szívesen üdvözölt hazájában, s miként a történelem igazolja, minden viszontagságaiban örömmel karolá föl Őket". 88 Minket azonban más politikai emlékek felidézésére késztetett ez az aktus. Nem felejthetjük, hogy 1848-ban éppen Aleksandar fejedelemsége alatt érkeztek a Csernovitsnak is oly sok kellemetlenséget okozó szerviánusok a Délvidékre. Akkor az Obrenovicok tűntek magyarbarátnak. Bár a Bokszegre visszavonult Aleksandar igyekezett kitérni a politikai viták, állásfoglalás eló'l (egyedül Ausztria-barátságát hangoztatta, ami — közismerten — az egyik oka volt eltávolításának); az 1860-as évek végén mégis kellemetlen ügy közepébe csöppent. A Milos Obrenovicot követő' Mihailó (1860—1868) fejedelmet 1868-ban Kosutnjakon politikai ellenfelei megölték. Az értelmi szerzőség gyanúja akkor Aleksandar Karadjordjevicre terelődött, 1868—69-ben — Magyarországon — látványos perben igyekeztek a körülményeket tisztázni. Tudomásunk szerint sem a vizsgálat, sem a tárgyalás során nem merült fel Csernovits Péter neve, így arra kitérni nem indokolt. 2. A Magyar Nemzeti Igazgatóság megalakulása (1859. május) után Teleki László gróf (1811—1861) kezében futottak össze az emigráns szervezetet a Magyarországon szervezkedó'kkel összefűző szálak. Azért Telekiében, mert a genfi emigráció egyes hazatért tagjai (mint Almásy Pál) korábban is vele tartották a kapcsolatot, másrészt Kossuth személye, vezetési stílusa, politikai radikalizmusa sem volt valamennyiük számára vonzó vagy megnyugtató. Az ellenállási mozgalom liberális középbirtokosairól, vagy a hozzájuk csatlakozó nagybirtokosokról van szó. Kossuth Lajos — nem bízva a hazatérő Almásyban — Komáromy Györgyöt szemelte ki a hazai ellenállás vezetői tisztére. „Komáromy körül egy olyan hazai ellenállás kristályosodott ki— Lukács Lajos megállapítását idézve —, mely az 1859-es vesztes háború után egyre aktívabban és nyíltabban lépett fel és magjává vált annak a politikai csoportosulásnak, mely 186l-re elvezetett az úgynevezett határozati párt kialalásához". 89 A hazai ellenállási csoport néhány tagjának lehetősége nyílt arra, hogy 1860-ban külföldre utazhasson. Elsősorban Teleki Lászlóval tárgyaltak, de jónéhányuk Kossuthhoz is eljutott. Párizsban találkozott 1860 szeptemberében a volt kormányzóval Csernovits Péter fia, Arzén, akit apja annak megtudakolására küldött ki, hogy „... mit mondjon a szerbeknek s mit tegyen velük". Többek közt ez késztette Kossuth Lajost arra, hogy Londonba történt visszatérése után levelet írjon Genfbe Teleki Lászlónak és Klapka Györgynek (1860. szeptember 27.). Kossuth mindenekelőtt azt konstatálhatta, hogy a hazai „középponti bizottmány" vajmi keveset csinált eddig, s „... nem is fogja megcsinálni azt, a minek megcsinálása a dolgok jelen állásában élet-halál kérdése a hazára nézve". A levél írását megelőzően Cavour olasz miniszterelnök kötelezettséget vállalt egy esetleges olasz—osztrák háborúban a magyar szabadságküzdelem
