Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

IV. A szabadságharc, majd az önkényuralom korában (1848—1860) - 3. Visszatérés a politikai életbe

3. VISSZATÉRÉS A POLITIKAI ÉLETBE 1. Az 1848—49-es forradalmak, majd a krími háború (1853—56) nem hagyták érintetlenül a szomszédos Szerbia belső életét sem. Belülről a liberálisok szították az elégedetlenséget Aleksandar Karadjordjevic fejedelem ellen, amit külföldről Milos Obrenovic és hívei is támogattak. Dolgukat megkönnyítette, hogy Karadjordjevic uralma alatt épült ki Szerbiában a bürokratikus államgépezet, sajnos a maga számtalan visszaélésével együtt. Ez a szerb lakosság ellenszenvét váltotta ki. A következmény: 1858-ban, az úgynevezett „andrásnapi skupstinán" (Svetoandrejska skupstina) megdöntötték Aleksandar Karadjordjevic fejedelem hatalmát, s az új uralkodó Milos Obrenovic lett (1858— 1860). Aleksandar Karadjordjevic menekülni kényszerült, új lakóhelyéül Magyarországot választotta. A korabeli lapok szenzációként tálalják az eseményt, bár híranyaguk nem mindig a legpontosabb. Az Aradi Hiradó 1859. január 23-i száma a Delejtűre hivatkozva közli, hogy Karadjordjevié herceg Temesvár József külvárosában vásárolt magának házat, ahová — a hírek szerint — költözni fog, s kereskedelmi vállalkozásba kezd. „A házvétel bizonyos, azonban a herceg ottani állandó letelepedése még nincs elhatározva" — fejezi be cikkét az aradi lap. Két évvel később a Pesti Napló még csupán „örvendetes hírül" szolgálja azt, hogy „Karageorgevich Ő herczegsége" nálunk szándékozik végképp megtelepedni; s azt az értesülést, miszerint a pesti Nádor utcában Nádasdy Lipót gróftól közel 300 ezer forintért vett egy háromemeletes házat.

86 A Fehér-Körös völgyében, az Arad megyei Bokszeg határában „egy nagy pesti bérházért" körülbelül ötezer holdas birtokot cserélt — olvasható Reiner Bertalan könyvében —, ahol visszavonultan élve csupán jószága növelésével törődött.

87 Aleksandar Karadjordjevic legkisebb fia, Arsenije 1859. április 14-én született. Keresztelése valóságos ünnep volt Temesvárott. A Delejtű május 3-i tudósítása nem bocsátkozik a díszmenet, a keresztelés részletes leírásába („... melyen a Csernovics család díszmagyar ruházata... különösen kitűnt"), egyedül azt a történelmi érdekességet ragadja meg, hogy „... az ős szerb-magyar család fia, Csernovics Péter tartotta mint keresztapa a herceg újonnan szülöttét a keresztvízre". Két főúri család találkozásának lehetett tanúja: egyik részről Karadjordjevic herceg, a „hős Czerny György" (Karadjordje), Szerbia megszabadítójának fia; másik részről „Csernovics Péter azon család ivadéka, mely Montenegrónak herceget adott". Élve a felkínált lehetőséggel, a tudósítás küldője rövid eszmefuttatást enged meg a szerb származású Csernovits Péter magyarságáról. A volt főispán és temesi gróf, „... kit köztünk oly rég nem láthatánk, s kinek Ős deli külseje s díszes magyar nemzeti öltözete most annál kellemesebb benyomást tett". A tántoríthatatlan hazafiságú Csernovits Péter, aki — a tudósító szerint — soha nem felejtette el szerb származását, de „... azt nem is választó el a magyar haza igényeitől", példaként állhat sok magyar főúr előtt, kik magukat „Árpád vezéreitől származtatják". A két szerb főúr találkozása felett nem győzött lelkesedni a temesvári lap ismeretlen