Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
IV. A szabadságharc, majd az önkényuralom korában (1848—1860) - 1. Szabadságharc — összeomlás — megtorlás
délyi határőrvidékek — „mihelyt a helyzet megnyugszik" — a megfelelő vármegyék joghatósága alá kerüljenek vissza. A törvény végrehajtásának kedvező feltétele 1750-ben érkezett el: november 5-én a királyi biztosok megkezdték a marosi és a tiszai határőrvidék visszacsatolását Arad megyéhez. Márki Sándor történetíró említi, hogy a szerb határőröket a dolog elkeserítette, a magyarokat és a bécsi kormányzatot egyaránt kárhoztatták. „Egy részük nem volt hajlandó leköltözni az Al-Dunához, hanem Oroszországba vándoroltak ki" — írta aradi monográfiájában. 25 Mivel több tízezer emberről volt szó, a helytartótanács az 1752. augusztus 7-én hozott szigorú rendelettel igyekezett e folyamat elé gátat emelni. Ennek ellenére Petar Tekelija (Tököli Péter), Horváth János és két Carnojevic: Simeon és Pavle vezetésével többezren vándoroltak Oroszországba (a két Carnojevic-Csernovits az Arad megyei Simándról kelt útra). 1752-ben Erzsébet cárnő (1741—1762) a Dnyeper partján, az egykori zaporogi kozákok területén telepítette le az Erdélyből és Partiumból érkező szerbeket (a Dnyeper—Taszmin—Bolsaja—Visz folyók által határolt, s Lengyelországgal érintkező térséget Új-Szerbiának nevezték el). A telepesek adómentességet és kiváltságokat is kaptak, a cári hadsereg pedig megnyílt a fegyverforgatásra hajlamos, volt császári határőrök előtt: Petar Tekelija altábornagy, Simeon Carnojevic tábornok, míg bátyja gárdakapitány lett. A családtörténeti munkák csak Simeon leszármazottairól tudnak, illetve tudósítanak. A családfán I. Simon (1732—1770) néven szereplő tábornoknak felesége: Jelizavéta Kacskine (Reiner és Alekszandar Andric szerint Taskin) volt, akitől két gyermekük született: Alekszandar és Anna. 26 Reiner Bertalan említi azt is, hogy „Skariatina anyai ágon Csernovics Simonnak... családjából származott". 27 Csupán annyit szeretnénk ehhez hozzátenni, hogy Simeon Arszenije Carnojeviének (1716—1766), vagyis Csernovits Péter nagyapjának volt testvére. Azon pedig nem kell megütköznünk, hogy a két rokon 1849-ben a harctér két oldalára, egymással szembeni táborba került, hisz ez magyar és magyarországi családokkal is megtörtént. 3. Az ellenforradalmi erők készülődése a leszámolásra már akkor megkezdődött, amikor a második, a Windisch-Grátz vezette fegyveres támadás még tulajdonképpen el sem indult. Dessewffy Emil (1814—1866) gróf, konzervatív politikus, a bécsi udvar bizalmasa 1848 novemberében memorandumot nyújtott be a miniszterelnökhöz, Félix Schwarzenberghez (1800—1852) a magyar forradalom vezetőinek megbüntetéséről. Három csoportba sorolta Őket: az első tagjait (köztük például Batthyány Lajost, Kossuth Lajost) halállal kell büntetni; a másik két csoporttal a halálfélelmet kell kiállatni, azután futni hagyni őket. „így nem lesz hosszú és unalmas per... Az érintettek a kezesség következtében sokáig Damocles kardját fogják érezni fejük fölött, és meg lesznek bénítva" — olvashatjuk a gróf tanácsát. A második csoportban felsoroltak közt találjuk Csernovits Péter nevét is. 28
