Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

IV. A szabadságharc, majd az önkényuralom korában (1848—1860) - 1. Szabadságharc — összeomlás — megtorlás

A világosi fegyverletétel után a császári-királyi hadbíróság érdeklődése valóban ráterelődött 1848 egyik legismertebb kormánybiztosára, Csernovits Péterre. A mácsai birtokosra újabb megpróbáltatások vártak. Az első csapás ugyanis az orosz csapatok inváziója során érte birtokát. Degré Alajos szerint százezrekre ment Csernovits kára, mit elhajtott juhokban, marhákban, elszállított s fölemésztett takarmányban s gabonaneműekben az oroszok neki okoztak. De„... Csernovics sohasem panaszkodott".

29 Lehet, hogy ismerőseinek, barátainak nem sopánkodott, a hivatalos fórumokon — Pesten és Bécsben egyaránt — azonban igyekezett orvoslást találni e sérelmére is. 1851 novemberében és 1861. október 18-án — az úrbéri szolgáltatások kártalanítása ügyében írottakhoz csatolva — hivatkozik az orosz rekvirálások (russischen Requisitionen) nyomán támadt kárára is.

30 Július von Haynau táborszernagy 1849. augusztus 21-én érkezett Aradra. Az „Arad és vidéke" című lap szerint még aznap tartóztatták le Csernovitsot, s szállították az aradi várba; Lakatos Ottó, minorita házfőnök naplójegyzeteiben ezt az eseményt egy nappal későbbre datálja: („Ma, 22-én... Csernovits Pétert a várba szállították").

31 „Az aradi várnak első politikai foglya én voltam, s utánam tartóztatták le a tizenhárom aradi vértanút, kikkel az ottani várban együtt voltam bezárva" — emlékezett évtizedekkel később Csernovits ezekre a napokra.

32 Lakatos Ottó szerint 22-én számos fogoly honvédtiszt érkezett ugyan a városba, de ők nem a tábornokok voltak, aminek bizonyítéka az a megjegyzés is, hogy 24-én érkező fogoly szállítmánnyal az így összegyűjtöttek tábora „több ezerre menő". Elszállásolásukra sem a biztonságos aradi vár szolgált; a Fehér Kereszt fogadóba, a reformátusok templomába, az izraelita zsinagógába viszont azok kerültek, akiket majd — az egyetemes katonai kötelezettség értelmében — immár császári-királyi közkatonákká degradálva a birodalom távoli garnizonjaiba indítottak.

33 Tudjuk ugyanakkor, hogy augusztus 21—22-én — Csernovits letartóztatásának idején — a honvédtábornokok még az orosz hadsereg fogságában voltak. 1849. augusztus 23-án adták át Őket az osztrákoknak, s 25-én érkeztek meg Aradra. így nincs okunk kételkedni Csernovits azon állításában, hogy ő „élvezhette" először Haynau táborszernagy „vendégszeretetét". Börtönszobája közvetlenül Láhneré mellett volt, s a két helyiséget csupán egy lezárt ajtó választotta el, ami nem jelentett akadályt abban, hogy egymással nyugodtan beszélgessenek. Alois Howiger tábornok, az aradi vár parancsnoka ezt megtudva, Láhnert más szobába tette át, s helyére — ki tudja egy császári katonatiszt logikájának rejtelmeit kifürkészni — Vécsey Károly grófot rendelte.

34 Minden valószínűség szerint erre a kényszerű váltásra utal Leiningen-Westerburg Károly néhány rövid napi jegyzete: „Augusztus 31. Péntek. A rácok. Csernovics. Lahner. Nagyobb szigorúság..." — „Szeptember 4. kedd. Vécsey. Csernovics. Várparancsnok."

35 A fogoly Csernovits Péterrel Teleki Sándor (1821—1892) gróf is találkozott Aradon. Mint volt honvéd törzstisztet, Őt is rabként kísérték a várba, ahol osztrák tisztek voltak „egy gruppban", majd „... az osztrákot nem szolgált honvédtisztek másban, a civil külön, a tábornokok és Csernovics a karréban" .

36 A lehetőségekhez mérten, s a legjobb tudása szerint segített Csernovits