Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 3. Megegyezési tárayalások 1848 tavaszán és nyarán

körüli miniszter Ferdinánd válaszáról azonnal értesített a magyar minisztériumot, ahol tájékoztathatták Csernovitsot. Ennek azonban írásos nyomára nem bukkantunk, csak következtetésre vagyunk utalva. Ha V. Ferdinánd szózatait Esterházy herceg előkészítése nyomán fogalmazták meg — amint Thim József is állítja —, akkor a miniszter arról is tudhatott, hogy milyen értelmű választ kaphatnak a szerb fó'odbor küldöttei. Erről is tájékoztathatta kormányát. A szerbek részéről fel is merült az a vád, hogy a császári-királyi proklamációk nem a király akaratából, hanem a „terrorisztikus magyar minisztérium" kényszerítésére születtek; s ez a komány adott szavakat az uralkodó szájába, amelyeket ő sem értett.

193 Nem vonjuk kétségbe, hogy a király és a szerbek viszonyát meghatározó lépéseket a magyar kormány is figyelemmel kísérte — mint az ügyben az egyik illetékes. Elisije Vukajlovic említi Stevan Stevanovicnak Belgrádba írott levelében (kelt Markthausenban 1848. június 24-én), hogy az uralkodói audencián „Esterházy ugyanezen teremben jelen volt, s az ablakon keresztül nézve, egy szót sem szólt". A király a küldöttségnek adott választ egy papírlapról olvasta fel, tehát nem rögtönzéssel volt dolguk.

194 Csernovits Pesten tartózkodva (június 13—15. között), előbb tudhatta meg a király válaszát, mint a fó'odbor Karlócán. Ő aztán addig akart cselekedni, amíg a fó'odbor „lassan mozgó küldöttsége" a császár válaszával hazaér. Újvidékre visszaérkezve — valószínű a kormány felhatalmazásával, mindenesetre Szemere Bertalan június 11-i levele ösztönzésére — Csernovits Péter lépéseket tett a béketárgyalások megindítására. Mindenképp Ő akart a kezdeményező lenni. Június 18-án újabb felhívás hagyta el a kormánybiztos hivatalát. Az említett két proklamációra hivatkozva hívja fel a felkelők figyelmét, hogy „... mennyire kellemetlen uralkodónknak a szerbek és horvátok nyugtalansága"; ugyanakkor azok számára, akik visszatérnek a király, a magyar kormány oldalára, a közrend, béke és törvény keretében hajlandó amnesztiát, „nemzetiségi, vallás és nyelvi sértetlenséget" biztosítani.

195 A felhívásnak van két mondata, amelyek számunkra, témánk számára feltétlenül fontos: „Béküljetek és nyugodjatok meg tehát és forduljatok hozzám teljes bizalommal a ti és utódaitok java érdekében, hogy egyik kívánságotokat azonnal teljesítsem és a többiről veletek együtt értekezhessem. Ne engedjétek át másnak a kibékülés és megnyugvás dicsőségét, ha magatok részére megszerezhetitek"

196 A fó'odbor nem utasította vissza Csernovits közeledését. Dimitrije Matic fó'odbor-tag jelentette Belgrádba Stevanovicnak: „... a főbizottság... addigra, míg a patriarcha a császárhoz menesztett küldöttséggel nem tér vissza, békét óhajtanak" (Karlóca, 1848. június 23.).

197 A közvetítő szerepét az ismert szerb ügyvéd és író, Jovan Hadzié (1791—1869) vállalta — Csernovits Péter felkérésére. A fó'odbor — Hadzié jelentkezése után, Csernovits javaslatait tanulmányozandó — küldöttséget jelölt ki. Ez a delegáció Újvidéken, a „Zöld Koszorúban" találkozott Csernovits Péterrel, s a „tanulmányozás" egész éjszaka folyt, „vidáman, sok pezsgő kíséretében".

198 Csernovits Péter kormánybiztos tulajdonképpen két vasat tartott a tűzbe. Egyrészt a karlócai fó'odbor küldöttségével tárgyalt, ugyanakkor kereste a kapcsolatot a római sáncok mögött gyülekező felkelőkkel, sajkásokkal. Jovan