Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 2. Az 1848. évi görögkeleti kongresszus kérdése

hogy az egyházi kongresszust egy hónappal késó'bbre, azaz „ó szertartás szerint" június 15-re (27.) tegyék át; s azt ne Karlócán, hanem az 1790-es kongresszus városában, Temesvárott tartsák meg. „Ezen rendelet kihirdetésével a karloviczi érsek és metropolita megbízatik" — zárul a május 15-én kibocsátott rendelet.

151 Még aznap postázták Csernovits kormánybiztosi tevékenységének kiegészítését: „Önt ezennel az érintett idó'ben Temesváron tartandó egyházi gyülekezetre állodalmi biztosul kinevezem, azon joggal, hogy az egyházi gyülekezet megnyitásánál ezen rendeletet meghirdettesse, és ottan az álladalomnak felügyeletét teljes törvényes hatalommal gyakorolja".

152 A hivatalos megbízólevél kíséretében Csernovits megkapta Eötvös József bizalmas utasítását is. A gyakorlati teendők közlése (a kormánybiztosi tevékenység kezdete, időtartama stb.) mellett figyelemre méltó a miniszter javaslata: „... a gyülekezetet egymás iránt testvériségre, elveink iránti rokon érzetre, az álladalom czélja és a törvények iránt tiszteletre és hódolatra birandja".

153 Eötvös tehát a miniszteri székben sem másította meg liberális elveit. „A törvények büntető hatalma el fog ugyan érni minden gonoszt, miként leszegett már sok rosz akaratot" — fogalmazza meg a miniszter álláspontját 1848 májusának végén egyik körlevelében. De „... e sanyarú tiszt helyett azonban örömestebb teljesítené a kormány azon kötelességeket, melyek a haza közboldogságára és a szabadság áldásainak kifejtésére szolgálnak" .

1M Ez már a szó valódi értelmében vett liberális Eötvös hangja. Elképzeléseinek megvalósításában méltó társra talált Csernovits Péter személyében. Vukovics Sebő szerint akkor, amikor a magyar kormány elhatározta a görögkeleti nemzeti kongresszus elhalasztását és székhelyének áthelyezését, kettős célt követett: először is a karlócai törvénytelen gyülekezet (május 13—15.) határozatait maga a felekezet bélyegezze meg; másodsorban a szerb és román vallási és iskolai viszonyok javítására hozandó intézkedésekben a kormány legyen a kezdeményező úgy, hogy a felekezetek kívánságai is megnyilvánuljanak.

155 A már idézett és említett román I. D. Suciu szerint Eötvös József a Pesten összegyűlt román képviselők közbenjárására tette át a román—szerb kongresszust Temesvárra, s június 27-re.

156 Ennek az állításnak két tény is ellentmond. Mint a fentiekben láttuk, a kongresszus idejének megváltoztatása május 15-re datálható, a románok pesti gyűlésére viszont majd egy héttel később került sor. Amikor pedig azt állítottuk, hogy a kormány jól megfontolt taktikai okokból hivatkozott kikindai zavargásokra (amelyek egyébként erre az időre teljesen lecsillapodtak), arra — véleményünk szerint — két ok késztette. Egy részt nem akarta nyíltan kijátszani egymással szemben a görögkeleti egyházon belül a román és szerb felet; másrészt meg akarta őrizni annak a látszatát, hogy ő a kezdeményező fél, s nem valamelyik (adott esetben a román) nemzetiség vagy felekezet. Csernovits Péter — aki őszintén akarta és szorgalmazta az egyházi kongresszus megtartását — tudatában volt a felmerülő nehézségeknek. A szerb egyházi vezetés és a magyar kormány között kialakult politikai helyzetben — mindenekelőtt a karlócai gyűlés és határozatok után — elképzelhetetlennek látszott, hogy Rajacic megjelenik a temesvári kongresszuson, következésképp azt Ő, mint az egyház feje, ki sem fogja hirdetni. 1848. június 18-án Csernovits