Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 2. Az 1848. évi görögkeleti kongresszus kérdése

levélben kérdezte meg Eötvös minisztert, hogyha az őrvidékről, Szlavóniából, Bács megyéből követek nem jelennének meg, a kongresszust megtartsák-e?

157 Válasz a belügyminisztertől érkezett, mivel Eötvös József István főherceggel akkor Innsbruckban tartózkodott. Szemere Csernovits kérdésére a minisztertanács döntését tudatja válaszként: a gyülekezet „egyenes kormányi" felosztását nem javasolják, mert attól, hogy azt a metropolita nem hirdette ki, „... a congressus tartását föltételezni nem lehet". Ha azonban igen kevesen gyűlnének össze, „... kir. biztosi hatalmánál fogva az eloszlatást megteheti". Mindez bizonyítéka lesz annak, hogy a kongresszus a görögkeletieknek vagy nem volt sürgős kívánságuk, vagy csak ürügyül használták fel a magyar kormány ellen. „Eljárására a legbiztosabb módot a körülményekből merítheti" — zárja levelét Szemere Bertalan június 27-én.

158 Mivel Josif Rajacic metropolita valóban nem volt hajlandó kihirdetni a temesvári kongresszust, s azon megjelenni sem óhajtott, a szervezés és megrendezés feladata Pantelejmon Zivkovic temesvári püspökre hárult. 1848. június 20-án azonban Vukovics Sebő azt jelentette Csernovits Péternek, hogy a kongresszust Zivkovié sem hirdette ki, arra a miniszteri rendeletre hivatkozva, „... miszerint az érsek volt kötelezve a hirdetést kibocsátani".

159 Temes megye bizottsága is felfigyelt erre a halogatásra, s június 15-én „hatóságilag" szólították fel a temesvári püspököta kívánt hirdetés azonnali eszközlésére".

160 Ez a felszólítás úgy született, hogy Misics János aljegyző javasolta a megyebizottságnak: a román—szerb viszony mielőbbi rendezése céljából a minisztérium közvetlenül is utasítsa a püspököt a küldöttek megválasztására, s azoknak Temesvárra történő összehívására.

161 Ezért a megyebizöttság —a püspöknek szóló levél elküldése mellett — a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól is nyomatékos intézkedést kért. Eötvös József megbízásából a budai püspök, Plató Atanackovié tudatta a megyével, hogy — valamennyi püspököt értesítette a kongresszus helyéről és időpontjáról.

162 Végeredményben így a temesvári kongresszus megtartásának Rajacic és Zivkovic halogatása nem lehet akadálya. Pantelejmon Zivkovic lojalitásával kapcsolatban talán csak Csernovits Péternek lehettek illúziói. Az 1842-es érsekválasztásnál ugyanis a Csernovitspárt — épp Josif Rajacic-tyal szemben Zivkovicot jelölte és támogatta. A temesvári püspök a forradalom első heteiben (utalni Szeretnénk itt a híveihez írt április 28-i körlevelére) a magyar kormány törekvéseit látszott segíteni. Andrij Radenic szerint még a magas klérus soraiban is akadtak, akik (mint pl. Pantelejmon Zivkovic püspök) legalább egy ideig olyan álláspontot képviseltek, amely megegyezett a mozgalom magyar vonalával".

163 Csernovits Péter kormánybiztostársa, Vukovics Sebő azonban bizalmatlanul- figyelte Zivkovic manőverezését, átlátott mesterkedésein. Emlékiratában így jellemezte a püspököt: „E fő pap, székhelyének helyzete által kényszerítve, a patriarchá-vali összveköttetéseit félbeszakította, s a magyar kormány iránti törvényes engedelmességét okos körülállással külszínleg teljesítette, de jellemében ravasz, érzelmeiben a lázadáshoz vonzódó püspök hatóságát úgy gyakorlá, hogy a körülmények netaláni fordulásával tetteit a Szerbek és á patriarcha előtt bármikor igazolhassa".

164