Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 2. Az 1848. évi görögkeleti kongresszus kérdése
A Délvidékre érkező Csernovits Péter mindent igyekezett megtenni, hogy útját állja a Rajacic által meghirdetett összejövetelnek. 1848. április 29-én kiáltvánnyal fordult e vidék szerb nemzetiségű lakosságához. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az új, felelős minisztérium iparkodik minden nemzeti sérelmet megszüntetni, az igazságos kéréseket teljesíteni. „Ennél fogva... azt bízta reám, hogy jelenleg is egyenként a nemzeti kívánatokat halgatnám meg..., s mint a nemzet és kormány közti közbenjáró lépjek fel. Én mint királyi biztos a jövő nemzeti congressusra, melly f. e. május 15-re (27-re) kitüzetett, neveztettem ki". 114 Thim József történész e kiáltvány célját, szándékát (és értékét) csupán erre a momentumra korlátozza, mármint a május 13-i gyűlés megakadályozására. Véleményünk szerint itt többről van szó. „Életemben mindég függetlenül éltem, ezúttal is a kitüntetést s bizalmat nem kerestem" — írta kormánybiztosi kinevezéséről tevékenysége végén a belügyminiszternek, Szemere Bertalannak. 115 Ami a megbízatás elfogadásának indítéka és meghatározója volt, az a szerb—magyar testvériség Őszinte hite, liberális politikai nézete, becsületes segíteni akarása. A fent idézett kiáltvány kibocsátásában pedig alkalmat látott arra, hogy mindezt azok elé tárja, akikkel az elkövetkező hónapokban együtt kell működnie. Csernovits Péter — említett kiáltványán kívül — mást is tett, hogy a Rajacic által meghirdetett gyűlést ne tartsák meg. Május 4-én Nagykikindán kapta kézhez Vukovics Sebő Temes megyei alispán értesítését, hogy a verseci görög keleti püspök kihirdette Rajacic felhívását. A kormánybiztos utasította Vukovicsot Stevan Popovic püspök tájékoztatására: „ezen Gyűlés most már felesleges de veszélyes is lehetvén, a képviselők választásától a községeket oldja fel". 116 Május 6-án Torontál, Bács-Bodrog, Arad és Krassó megyének írt, hogy „... az Újvidéki gyűlésre, melyet a Karlovitzi érsek, nem tudván még a Congressus határ idejét, kihirdetett — képviselőket a községek ne válasszanak". 117 Nem tudjuk, mire véljük Csernovits eme véleményét. Nem hinnénk, hogy ennyire naiv lett volna, inkább azt, hogy ido előtt, elhamarkodottan nem kívánt elszakítani minden szálat a karlócai érsekkel, s a körülötte gyülekező szerb nemzeti erőkkel. Csernovits ekkor még a Rajacié érsekkel történő személyes találkozás előtt állt. A kormánybiztos május 9-én érkezett Újvidékre, másnap már Karlócán látogatta meg Josif Rajaciéot. Sem a tárgyalás napirendjéről, sem eredményéről nincsenek értesüléseink. Feltételezhető azonban, hogy Csernovits az újvidéki gyűlés elhalasztását javasolta, az érsek viszont óva inthetett a szerb nemzeti mozgalommal szembeni erőszakos fellépéstől. Az utóbbira következtethetünk Csernovitsnak abból a tudósításából, melyet május 11-én küldött a belügyminiszternek, s amelyben azt a véleményét fejti ki, hogy a szerb mozgalom („propaganda") — elterjedtsége miatt — „Újvidéken a jelen körülmények között terrorismussal el nem fojtható". 118 Május 12-én Evgenie Joanovic károlyvárosi püspök vezetésével küldöttség kereste fel Csernovitsot. Egyrészt a gyűlésre megjelentek képviseletében óhajtottak tisztelegni a kormánybiztosnál; másrészt arra akarták rávenni,hogy a nagykikindai eseményeket követően kihirdetett statárium alól Újvidék városát oldja fel. A kérés teljesítését Csernovits kénytelen volt megtagadni. 119 Erre több tényező is kötelezte. A gyű•
