Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 2. Az 1848. évi görögkeleti kongresszus kérdése

gyen nemzetgyűlésünkből a nemzet minden kérelmét egyenesen Ő Felsége elébe terjeszteni", amit a zomboriak emígy fogalmaztak meg: „Kérelem jog, miszerint nemzeti Congressusból bármily petitio Ö Felsége elébe terjesztetthessék" (17. pont).

105 Itt egyrészt mellőzik a magyar országgyűlést, illetve az annak felelős kormányt,

106 másrészt már az önálló szerb autonómia létezést is előlegezik. Az újvidékiek — megfelelő politikai tapintattal — eltekintettek ettől a kérelemtől, a zomboriak már nem. Egy héttel az ominózus pozsonyi összecsapás (Kossuth kontra Stratimirovic) előtt vagyunk! A magyar országgyűlés az 1848. áprilisi törvények megalkotásánál figyelembe vette a szerb kívánalmakat (1848: XX. te). Eötvös József báró, vallásés közoktatásügyi miniszter a görök nem egyesült vallásúak egyházi gyülekezetét (kongresszusát) 1848. május 27-re, Karíócára hívta össze. 2. Az 1848. április 8—9-én Pozsonyban járt szerb küldöttség

107 egyik tagja, Aleksandar Kostic újvidéki aljegyző április 20-án számolt be szerb gyülekezetének küldetésük sikertelenségéről. A magyar alsótábla előtt még díszmagyarban tisztelgő Kostic Újvidéken már a helyzet megváltozását jelezhette: a magyar kormány (és személy szerint Kossuth Lajos) nem járult hozzá a szerb nemzetgyűlés (skupstina) tartásához (amely politikai nemzetként való elismerésük megtagadását jelentette), hanem csak az egyházi kongresszus (sabor) összehívását engedélyezte, melynek viszont kizárólag egyházi és kulturális tárgyai lehetnek. Mintegy kétezer újvidéki szerb még aznap délután Karíócára vonult, hogy Josif Rajacic érsekkel közöljék: nem kell a hat hét múlva tartandó, a magyar kormány által engedélyezett egyházi kongresszus, hanem az érsek szerb nemzetgyűlést hívjon össze.

108 A nem éppen forradalmi elveiről ismert érsek — némi huzavona és taktikázás után megígérte, hogy 1848. május 13-ra egybehívja a szerb nemzetgyűlést.

109 E döntést követően, április 21-én az érsek körlevelet intézett a görögkeleti esperesekhez, amelyben megfogalmazza az Újvidékre tervezett nemzetgyűlés feladatait: „... egyházunk, iskoláink és nemzetiségünk megőrzése körüli sérelmei és szükségletei fölött tanácskozni", s kialakítani az esetleges hivatalos kongresszuson képviselendő egységes közvéleményt.

110 A szerb vajdaság kikiáltásáról itt nyíltan még nincs szó, de a „nemzetiség megőrzése" jelzi, hogy a szerbek nem elégszenek meg csak vallási ügyek napirendre tűzésével. Április 24—25-én Djordje Stratimirovic kulpini birtokos pontosította az összehívandó, megválasztandó küldöttekkel szemben támasztott kívánalmakat: mindenekelőtt legyenek „szerbek tetőtől talpig", olyanok, akik készségesen teszik magukévá azt, amit a nemzeti gyűlés (narodna skupstina) elhatározott; szükség esetén a határozatok végrehajtását erővel, s ha kell, fegyveres kézzel is segítsék.

111 Az újvidéki „eló'értekezlet" napja — amit Rajacic április 20-án tűzött ki — 1848. május 13.

112 István nádor rendelete viszont április 26-án kelt, s abban közli hivatalosan, hogy május 27-re, Karlóca székhellyel, összehívták a szerb nemzeti kongresszust.

113