Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 1. Csernovits Péter Újvidéken

Temerinbe vezényelték, s a kormánybiztos által a katonai parancsnokokhoz intézett rendeleteket nem teljesítették. Ellenkező esetben „... a külömbféle izgatások által tökéletesen elmételyesített por nép hasonló merényre vetemedni", valamint a „vérengzés alkalmával szerepet vitt" szerviánusok a városba beszivárogni nem merészeltek volna.

88 Csernovits kinevezésénél említettük, hogy a kormánybiztosnak a péterváradi (szlavóniai) főhadparancsnoksággal és Kiss Ernő ezredessel (közvetve a temesvári fohadparancsnoksággal) kellett kapcsolatot keresnie. A magyar kormánybiztosok és a katonai vezetés viszonyára 1848 nyarán a következők jellemzők : a) A császári katonai közigazgatás a végvidéki (határőrvidéki) kerületet katonai közigazgatás alatt álló területnek tekintette. A kormánybiztosok így hiába ösztönözték a mozgó csapatok vezetőit a végvidékre való eló'nyomulásra, azok a hadi főkormányszék utasítására hivatkozva megtagadták e terület határainak átlépését. „Ha Kiss közvetlenül és csupán a ministeriumtól függött volna — írta emlékirataiban Vukovics Sebő —, Ő bizonyosan a kormány vagy a királyi biztos felszólítására a vég vidéket azonnal megszállotta volna".

89 A magyar kormány — kíméletből — nem vette ki a mozgó csapatok vezényletét a katonai kormányszék hatásköréből. b) A főparancsnokok vagy idegenek (pl. Piret altábornagy), vagy neveltetésük következtében aulikus beállítottságúak voltak. így a vezetésük alatt álló hadseregben kimondottan magyar kormányellenes hangulat uralkodott. „Neveli a helyzet veszélyét az — írta Csernovits június 9-én Batthyány Lajos miniszterelnöknek —, hogy a magyar katonaság tisztjei között igen sok horvátok és szerbek vágynak, kik a magyar kormány ellen gyűlölséggel viseltetnek". A magyar katonaságot addig még nem eskették fel az alkotmányra.

90 Eltérően néhány parancsnoktársától, Kiss Ernő huszárezredes hazafias érzelmeihez nem fér kétség. „Ha külömben ... én személyemre fogok bár hová is rendeltetni, mindég szerencsésnek fogom magamat érezni, ha hazámnak s a haza javának valamibe szolgálhattam" — olvashatjuk Csernovitshoz írott egyik levelében.

91 Mint láttuk, jó véleménye volt KissrŐl Vukovics Sebőnek is. Ezért javasolta 1848. május 29-én Szemerének, hogy a biztosok által igénybe veendő' katonai alakulatok vezetését Kiss huszárezredesre bízzák, akinek „tehetségében is, akaratában is" biztosítékot talál, s akinek ezredében „általános jó szellem uralkodik".

92 Csernovits levelei, s az azokra küldött válaszok más viszonyról tanúskodnak. A kormánybiztos türelmetlensége, Kiss ErnŐ tehetetlensége lépten-nyomon súrlódásokhoz vezetett. A sajkások titeli zendülését követően sürgető levél ment Csernovitstól Kiss Ernőhöz (június 9.), hogy katonáival Újvidékre vonuljon. Bár ilyen értelmű felhívást már Pestről is küldött a Hannover-huszárok parancsnokának, az eredmény elmaradt. „A felelet nagy terhe — írta Csernovits —, a vésztellyes körülmények között az elmulasztásért Tisztelt Parancsnok Úrra fog háramlani".

93 Kiss Ernő 10-én írt leveléből kiviláglik, hogy a magyar érzelmű, de a császári-királyi sorezredhez tartozó főtiszt milyen felemás helyzetben volt. Hrabovszky ugyanis (nem éppen szinkronban Csernovits intézkedésével) Óbecsére rendelte a Hannover-huszárokat. Kiss azonban csak akkor