Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - I. Észak- és középkelet-dunántúli nyelvjárasszigetek

kusza; 317. görcs, gebe, sovány, rosz ló; 432. pöre, csörge, [töpörtyü]; 457. mellény, (purucka), (pruszlék); 584. gölöncsér, fazekas, <fazikas>, <edínyés >; stb.). A 17 valódi tájszó megoszlása tehát azt mutatja, hogy a sárszentmiklósi nyelvjárásban — a szókészlet terén legalábbis — a megőrző tendencia és a környező nyelvjárási hatás azonos mértékű. Az eltérést mutató valódi tájszók kis száma és 50—50%-os megoszlása minden bizonnyal azzal függ össze, hogy Sárszentmiklós mai tájszólása és kibocsátó nyelvjárása között eredetileg sem voltak nagymértékű különbségek. A pátyi, a sukorói és a sárszentmiklósi nyelvjárás valódi táj szavainak a nagy atlaszból való számbavétele során figyeltem föl arra, hogy a vizsgálatra kiválasztott kutatópontokon vannak olyan táj szók, amelyek csak egy-egy községben vagy olykor néhány, egymáshoz közel eső településen találhatók meg. Aligha véletlen, hogy ezek a kutatópontok a vizsgált terület olyan részein helyezkednek el, amelyek vagy más nyelvjárástípushoz tartoznak (ilyen pl. a palóc tájszólású Kisnémedi), vagy pedig két nyelvjárástípus között képeznek átmeneti jellegű dialektológiai határt. Ez utóbbit akár egy-egy község (ilyen pl. Pilismarót) is jelezheti. Pilismarót népnyelvében hét, csak ott előforduló táj szó van a nagyatlaszban. Ezek a következők: 20. vika; 21. <pohánka>; 43. <suska>; 110. feketemaiina, maiina; 239. szurgyik, <szurdík>; 582. lagyikés 646. csaja. Kisnémedi anyagában találtam legtöbb példát (szám szerint huszonegyet) olyan táj szóra, amely csak ott van meg (ilyenek például: 39. fiják, fáttyák; 44. sulyka, sulká; 45. <ondó>; 86. bociká, kákabociká; 100. kakukszár, mészkő, <kukucskászár> <medveszár>; 105. szrápká; 184. pászmát; stb.). Ezek a valódi tájszók, valamint a hang- és az alaktani jelenségek vizsgálata során kifejtett sajátságok — az illabiális á-zástól az illabiális é-zésen, palatális íy-zésen át a rövid múlt idejű ütte szóalakig — azt mutatják, hogy a vizsgált kutatópontok közül Kisnémedi tájszólása vitathatatlanul a palóc nyelvjárástípushoz tartozik. 5. Összegezés. — A vizsgálatra kiválasztott kutatópontok nyelvjárásának részletes hang-, alak- és szókincstani elemzése után arra a kérdésre igyekszem választ adni, hogy a nyelvjárássziget helyzetű Páty, Sukoró és Sárszentmiklós lakóinak tájnyelve miben és miért tér el az őket körülvevő falvak táj szólásától. A legszembeszökőbb sajátságnak a pátyi és a sukorói tájszólás labiális ö-zését tekinthetjük, hiszen ebben a vonásában mindkét helyi nyelvjárás erőteljesen különbözik a környező falvak tájnyelvétől. Más nyelvjárási jelenségeket figyelembe véve, mindkét tájszólás — különösen a sukorói — sok sajátságában azonos a szomszédos községek nyelvjárásával, eltérések kisebb számban és kisebb mértékben jelentkeznek. A pátyi és a sukorói népnyelvnek az ö-zésen kívül nincs még egy olyan jelensége, amely minden egyes környező nyelvjárástól