Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről
mindég vó u t píz! Méj jé'kszoldára sé vó u t mindik píz, oszt nagyon jó vót a fahamu fonalat fehéríteni. Mikor pszt az még vót fehérítve, akkor felgombojítortuk. Gombojítóra tevődött, és félgombojítottuk, osztán azutám vetőre mént. Oszt úgy mént | szóval a fonalvetőre, ahová félvetődött a fonal, azután úty húzódot fél a szövőszékre. (Más neve annak nem volt?) — De vó u t. Az öregéktű úty hallottam én is, hogy észváta, de hát már mink máskép montuk. Azután sző ü ttünk is. De kétféleképen lehetett, mer vót ojjan, ami vékony, lepedőnek még rongyruhának sző ü ttünk. Abbú két nyüst vót, és ké't nyomdok vout hozzá. Amit pedig zsáknak szőttünk, négy nyüstös vót, ahhol négy nyomdok vót. Hol az éggyiket kellet lenyomni, hol a másikat | sorba. Aszt tudni kellett a szövőnek. Még ebbű a fajta zsákogbú nekem is van nagyon szép kettő. Az új színit sé veszítette el, pedig ám ötvenhat éves rá. (Még miket szoktak szőni?) — Hát aszt a vékony staférnak valót: törülközők, sütőabrosz. Még ezelőtt ez is kellett, de hát most mán ára nincs szükség, mer süt a pék. Még lepedők, még még azelőt hát féirfiaknak is nyárára is nagy bőgatya vó u t. Má csak íty híjták. Még még vászombu vót az ing is. Aki nagyon jó értét hozzá, tudott ojan szép vékony vásznat szőni, hoty fehérneműnek lehetet hasznáni a nőknek is még a fé'rfiaknak is. Elmondta: Csöke Józsefné, 77 éves. Nagyiván, 1988. október 19. Fiatalkori emlékeim Ezérkilencásztizénnyoldzba marattam ki iskolábul, asztán tizénkilendzbe még'gyütt ez a, hogy is mongyam, ez a hogy | végre itt a fórradalom, mivel ném tudom én, hoty monták akkor asztat, hoty mi is vót akkor az a fordítás. Akkor elszegőttem az urasákhó cselétkanásznak, de ki vót adva, hogy begyütt ez a fordulás, hoty ahol néty cselédnél töb van, ottan az uraság tartozik cselétkanászt tartani, és asz fogadót még ... Addig ugy vótam, ahány disznó vót, annyi napot vótam ottan, és hát ot fősztek rám, mindig mostak, de azutám mikor begyütt az a réntszér, hoty az uraság állított, akkor beállítottam, félakasztottam a... aszt mentem ki a ... még ki ném köllöt hajtani, addig ném mentem ki, azutám mentem ki.
