Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Módszertani kérdések - 3. A feldolgozás módszere - c) A nyelvföldrajzi szempont érvényesítése
tam. Eljárásmódomat az is ind okolja, ho^y_az^datszám lálásban ezt az elvet természetesen minden egyes kutatópont anyagában azonos mérce szerint igyekeztem következetesen alkalmazni. A nagyatlaszban található tájszók vallomásáról és számlálásuk módjáról külön is szólok. Nagy részüknek csupán a hangalakja tér el egymástól, ezeket természetesen a hangtani jelenségek számbavételénél vettem figyelembe. Egyes nyelvjárásszigeteken van azonban néhány olyan tájszó is, amelynek hangalakja feltűnően különbözik a környező nyelvjárásokhoz képest (ilyenek pl. béllér 'böllér', girind 'görény', ménétke 'menyét', ropka 'rokka' stb.). A bennük mutatkozó sajátos hangtani eltérés aligha belső keletkezésű a szóban forgó nyelvjárásszigeten, sokkal valószínűbb, hogy a kibocsátó nyelvjárás máig megmaradt nyoma, ezért — bár ezeknek száma elég csekély — vallomásukat nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A valódi tájszók, amelyek nagy számban fordulnak elő a nagy atlaszban, vizsgálatunk szempontjából még inkább vallatóra foghatók. Ezek a földrajzi megoszlást mutató szókészleti elemek jórészt a feudalizmus idején jöttek létre (vö. DEME LÁSZLÓ—IMRE SAMU: Magyar Tudomány 1962/9: 544), s a hangutánzói eredetű, belső keletkezésű tájszókkal együtt település- és népiségtörténeti összefüggésekre vethetnek fényt (1. részletesebben BENKŐ: I. OK. XXIV, 29—48). Az atlaszbeli valódi tájszókat a következő kategóriákba sorolva számláltam meg minden egyes nyelvjárásszigeten: 1. a kibocsátó nyelvjárásból megőrződöttek, 2. az eredeti nyelvjárás tájszava és a környező tájszólásokból bekerült lexéma egymás melletti változatként él, és 3. csak a szomszédos nyelvjárások tájszava használatos. Az ezen csoportokba tartozó valódi tájszókat nemcsak számszerűen összesítettem, hanem előfordulási arányukat százalékosan is értékeltem. c) A nyelvföldrajzi szempont érvényesítése A nagyatlasz adatainak statisztikai összegzése, s még inkább a különböző nyelvjárási jelenségek elemzése lehetővé tette annak megállapítását, hogy a nyelvjárasszigetek miben és mennyire térnek el a környező kutatópontok nyelvjárásától, illetőleg a MNyA. megfelelő térképlapjainak vallomásából arra is fény derült, hogy esetleg mely vidék(ek) tájszólásával mutathatók ki a szóban forgó nyelvjárássziget egyezései. Amikor tehát bizonyos atlaszlapok adatait fogtam vallatóra, nemcsak a vizsgálatra kiválasztott száztizenkét kutatópont példáit vettem figyelembe nyelvészeti és/vagy településtörténeti következtetések levonására, hanem tulajdonképpen a nagyatlasz összes kutatópontjának
