Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Kitekintés külföldi előzményekre - 3. A nyelv(járás)szigetek kutatása a Szovjetunióban
£Г7я és я тпкчя nyelvjár ások kö zött a már említett tel ep üléstörténeti okok miatt — főképpen а XVI —XVII. századtól kezdve nagymértékű keveredés indult meg, több erza nyelvjárássziget keletkezett a mcksa tájszólások szomszédságában és fordítva. Mindezt KERESZTES LÁSZLÓ a következőképpen foglalta össze: „lm 16—17. Jahrhundert gingen weiter radikale Vermischungen vor sich, weiterhin die ursprünglichen Dialektgrenzen schwáchend, und verwuschen auch diesseits der Wolga die ursprüngliche dialektale Gliederung. Die Dialektgrenzen der ins Trans-Wolga-Gebiet übersiedelten Mordwinen können natürlich nicht annahernd so genau gezogen werden: es gibt mokschanische Dialekte mit erzanischer Phonetik und umgekehrt. Die Dialekte dieser fernen Siedlungen kann man allgemein auf die Ursprungsgebiete um die Flüsse Mokscha und Sura zurückführen" (Geschichte des mordwinischen Konsonantismus I. Studia Uraló-Altaica 27. Szeged, 1987. 52). KERESZTES mindkét említett dolgozatában (pl. önálló kiadványának 209. lapján) található olyan térkép, amely szemléletesen mutatja mindazon erza és moksa tájszólásokat, amelyek nyelvjárássziget helyzetben vannak. Ilyen pl. Kai és Kazsl erza típusú nyelvjárása, melyet moksa tájszólások vesznek körül. Az orosz nyelvjárások délen különböző török nyelvekkel (baskír, tatár) szomszédosak, nyugaton és északnyugaton pedig a rokon balti nyelvekkel, a litvánnal és a lettel vannak kapcsolatban. Sok esetben a helyi (nem orosz nyelvű) lakosság keveredett az orosszal, s bizonyos idő után orosz nyelvűvé vált. Másutt viszont napjainkig megőrződött a népesség eredeti nyelve, az orosz hatással volt s van rá, de nem tudta visszaszorítani. Nem egy példa van arra, hogy az orosz nyelvjárásokat érték kisebb-nagyobb fokú idegen nyelvi hatások. A soknemzetiségű Oroszországban és a környező országokban régóta tapasztalható volt az egymás mellett élő nyelvek kölcsönhatása, amely különösen jól érzékelhető a más nyelvi közegbe ékelődött nyelvszigeteken. Bár az ezek iránti érdeklődés korántsem új keletű, mégis — főképpen a német dialektológiában elért eredményekhez képest — a Szovjetunióban viszonylag csekély számú feldolgozás született a nyelvszigetkutatás tárgykörében. Ezeknek többsége kandidátusi értekezés. így pl. I. T. VALCSENKO 1966-ban elkészült dolgozata a Kujbisev környéki ukrán nyelvjárások sajátosságait elemzi: Украинские го воры КинельЧеркасского района Куйбишевской области (русскоукра инские междиалектные контакты). Киев, 1966. A kinyelcserkaszi vidék orosz környezetben lévő ukrán nyelvjárásai a harkovi, szlobodszki, poltavai és más ukrán kozákok tájszólását őrzik. A szerző tanulmányozta mindazon Harkov területi nyelvjárásokat is, ahonnan a kinyel-cserkaszi ukránok elődei 1741-ben mai lakóhelyükre költöztek. Az értekezés középpontjában a kinyel-cserkaszki tájszólás azon változásainak vizsgálata áll, amelyek a környező orosz nyelvjárások hatására végbementek.
