Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

tuggya, né felejcse é! És ugyé, én nagyon hálás vagyok ennek a mai teknikának, hogy ennyire előrehaladott, hogy így léhed dolgozni. Most kípzejje el, hoty ha valaki abba a paraszt családba született, és tutta, hogy mit köllöd gyalogóni annak a földművesnek, vagy mit köllött ázni, mikor jött az a rossz idő ősszel pláné, tuggya. Kimentünk abba a darap fődbe nétyszér-ötször mikorára bévígesztük avvá a lovakká. Most mék hát mégis a traktor asz csak traktor, ugyé. Ha oan nagyon esik az eső, akkor étyszérűen továp fojtassuk az utat és hazajövünk. Ha ném, akkó kicsit várunk, aszt továp szántunk. (Hogyan történt a lovakkal a szántás?) Mikó kiértünk a fődre, tuggya, akkó lépakótam az ekét, akkor befoktam. Kettős hámfát, remélem, még van, aki ösmeri vagy ösmeretés neki, aszt főtéttük, de ha valaki három lovat, akkor vót hármas hámfa is ugyé, aszt akkó asz két vasú ekét húzott. Kétféle szántás vót annak idejin: éggyik a széjjelvéttetés, másik az összeszántás. No most tuggya mi vót ebbe a külömpség? Annyi, hogy akkó a mezsgyén ném vót borozda, vagyis a közepin. A fődet jobban lehetet mégmunkáni, egyénesébre, és akkó ném vót mongyuk rá éty sor kukoricává töb vót, akkó, hotyha összeszántottunk, mint ha széjjel. (Hogyan tanult meg vetni?) Vetni tuggya út tanútam még, hoty hát a fegyverek is döröktek a bánáti ódaion, mikó édesapám nyakamba akasztotta a zsákot. Mer ősszel szabadútunk föl, tuggya, hogy nézd, é fiam, vettünk éty kis búzát, hoty kényérnek valót, akármijen, ki tuggya, ném tudom én, ha engem évisznek, hoty tik hoty talájjátok majt fő magatokat, hogy bottá veriték-é ki, vagy elbírjátok nyomtatni. Mer akkó még divat vót a nyomtatás is. Vagy aszongya csépőtök. A gabonát vagy géppel vagy ké'zzel vettük. (Hogyan történt a kézi vetés?) Hát asz tuggya úty történt, hogy a, a zsákogba vótak azok a magok, akkó aszt éfelesztük, vagy még annyit sé, mer én gyerek vótam. Éggy ojan tísz kilónyit tett apám a zságba, aszt mutatta, hogy éggyet lépsz, éggyet dopsz, ha kinyitod a markodat! De ára nagyom vigyázz, hogy oda né nézz, hoty hova doptad! Hogy mék hoty szász itt, csak té bátran dobád! Aszt az iránt bemutatta nekem, aszt útyhogy úgyannyira sikerűt, hogy legelső vetésem, hogy mikó béért, hát jó én izgútam, mint gyerek. Hát akkó apámat | nagyon beteg létt, mer ű a háborúnak