Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

az áldozata is létt, ugyé, mer körösztüfázott ezekkél a lovakká, aszt a szrémi fronton, Ilopná ot fázot még, és akkó bizon énnekem nagyon nehéz vót észtet héjrepótóni. Elmondta: Kuti József, 58 éves. Péterréve (Backo Petrovo Selo), 1987 szeptemberében Az aprójószág nevelése (Milyen baromfit szoktak nevelni, Zsuzsa néni?) Mindémfé'lit, de legjobban a sárga baromfit, a sárga csirkéket, a sárga tyúkokat. A sárgák legjobbam beválnak a tojásra, azok legjobban tojnak. Vannak köszte másmijenék is, de azér csak a sárga a legjobb. Van koszté éty kis fekete, tarkák, kendérmagossak, de hát csak a sárgák a legjobbak. Aszt szoktuk elülteni. (Hány tojást tettek egy tyúk alá?) Hát mejik tyúk mijén nagy. Huszonéggyet, huszonhármat. Van, aki csak tizénkilencet, de mindik páratlant tesznek a tyúk alá, mindik páratlanul a tojást. Hogy mit határoz, aszt én ném tudom, hogy mér szokták eszt. Eszt ity szokták. És mikor kikeltek, azután hát félneveljük űket. Hun a tyúk vezeti, hun az annya vezeti, hun még a ketrédzbe rakjuk űket, és a ketrédzbe nevejjük anya nélkül. Mostanába a legbisztosabb, anya nélkül ha nevejjük. Ném megyén az udvarba szíjjel, hanem éty héjén eszik, éty héjén van a csirke. Jop szerettyük így. (Mivel szokták etetni a tyúkokat?) Hát, tyúkokat darával. Leginkább a darával. Darát keverjük vödörbe, vízbe, és úgy aggyuk nekik. Még akkor szárazon a búzát. Nagyapa a búzát szórja nekik, búzával éteti a tyúkokat, hogy jobban tojjanak. Csike, csike, csike, csike! így híjjuk űket. Szaurjuk nekik a búzát, darát, szeretnek mindént énni a csirkék. Még a ződet, még mijén nagyon a ződet is. (Szokott-e más baromfit is nevelni?) Még a kacsákat, nálunk még a kacsa van. De ném is ez a régifajta kacsa, ezék má japánok. Japán kacsájaink vannak, ném hazai. Amazokat hazainak hívjuk,