Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

elfelesztük. Fele maratt a kovásznak, amit csinálunk, másik fele maratt a dagasztáshoz. Este béásztattuk a párt, vagyizs délutám béásztattuk, akkor este mékcsinátuk a kovászt, és akkor hajnalba dagasztottuk a kényeret. (Hogyan készítették el a kovászt?) Kovászt? Hát | bele a párt, bele még éty kis élesztőt, és akkor avval oan kissep tésztát csináltunk. Jól mékkevertük, aszt nem dagasztottuk, csak úty kanállal, mer az lágyap tészta vót. Akkor | hajnalba pedig dagasztottuk. Az egísz lisztét összekevertük, sós vized bele, és így dagasztottuk a kényeret. A dagasztás még út történt, víz el volt kíszítve, langyos víz benne só, és akkor öntögettük hozzá, oan tésztakeményre, vagyis lágyra, hogy... Es akkor hát addig dagasztottuk, míg a kezünkrő lé nem mént. Szíp tiszta vót a kezünk, de kezet is kellét mosni, mer hát úgy má nem dagasztottunk ojan kézzé. Akko szépem bédagasztottuk, mék körösztöt is téttünk, mék körösztöt is tettünk rá, mer a bajsai katolikus magyarok íty szokták csinyáni. Amikor a tészta mékkelt égy jó két óra múlva, akko elkészítettük a szakajtókat, a szakajtóruhákat, akkor éty kicsit méglisztésztük. A tésztát rá az asztalra kiszakítottuk, és akkor bele szakajtógba. Közbe má kemencébe égett a szár, tűz, hát akkor miko má láttuk, hoty szép tiszta ja kemence, nem oan kormos, oan szíp tiszta, parazsat kihúsztuk, vót, éty szémvonyóvá kihúsztuk a parazsat, akkor vót égy másik piszkafánk. Arra rátéttünk vizes ruhát, éty kicsit az aj ját főtörűtük, és a sütőlapátra, éty fokta a sütőlapátot hátú, a mama jaz mék hát a, tétté rá, és akkor be a kemencébe. (Mivel szokták a kemencét fűteni?) Hát, kinek vót rőzséjé, kinek vót gaj kis kivibe kötve, ízíkkel, de töbnyire ízíkkel fűtöttünk. Hát akinek ném vót ízík, az mék szárral. De vót aki csutkával is. Éty kicsit aki utóbb ért, vót hát asz csutkával is fűtött. Akkor betettük a kényeret. Hát, két és fél óra hosszaik köllöt néki sunyi. Ha vót kis cipó, aszt kivettük. De még elfelejtem mondani, mikor oan szép tiszta vót a kemence, akkor sütöttünk lángost is. Elnyútottuk szípén vékonyra, mékszúrkátuk a lángost, és akkor, mikor kivettük, jó zsírral, má akinek vót kácsazsír vagy amijen zsírral mékkentük, az vót a reggeli. Égy lányom vót, bizon sokszor kérdészté, hogy mami, mikor lész má kísz a lángos. Maj mingyá! Jaj de má hozzad! Na má mingyá hozom! Na, hát éty kis idő beletelt, hát hosztam is, mer azér lángosnak ném oan sok sütés köllött abba a fóró kemencébe, az bizon hama méssűt, mer vékonyra vót ugyé. De akkor vót még másfajta is, rongyos lepiny. Tésztábul kivettünk éty kis adak tésztát éty tábla, és akkor rá a zsírt, és akkor dolgosztuk,