Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

A dohánytermesztésről — Újkígyóst ezérnyolszásztizenödbe telepítötték. Abba az időbe a mezőgazdaság legjövedelmezőbb ága a dohánytermesztés volt. Mivel Szeget környéki gányókat telepítötték, szögény embörök voltak, ezök megvonni ném tutták a területöt. Első időszagba haszombérbe kapták a numerusokat, és a haszombért | dohánnyal törlesztötték, mer a dohány vót az a jövedelmi forás a termellézsbe, amivel azokat a köszterheket el löhetött | viselni, amijen terhekkel járt ez az új település. Ez így mént egésszen ezérnyócszáznyolcvannégyig. Nyócvannégybe azután a pesti banktúl fölvöttek pénszt, hitelt, és kifizették az uradalmat, de továbra is asztán örökválcsák terhelte, az adó terhelte, azonkívül mindön numérushosz tartozott | huszonöt kishold | haszombérös főd. Na most az államkincstár a dohánytermellőket mögelőlegöszte. Az első félévi törlesztésűket az előlegbű réndöszték: az adót, a haszombért, az örökválcságot s ami | hát ebbül némigöm maratt. A második félévi esedékös részt pedig, amikor a termellők a dohányt bemázsálták, a dohányért járó pénszt — a kösségi elöljárósákhoz jött a pésztárba — ott elszámolták | a köszterheket, és ami maratt, aszt kapta a termelő. íty tuttak létöznyi, mert aki azután közbe elvesztötte a termellési engedéjt, az elvesztötte a numérussát is. Ugyanis eszt el löhetöt veszteni úgy, ha valaki feketén eladod dohányt, mökfokták a pénzügyőrök a kupécokat, a dohánkupécokat, visszavezették oda, hum vötte. És ha rátaláltak, akitűi vötte, az elvesztötte a dohántermellési engedéjt is, nem kapott. Föntartani ezzel a terhekkel, ezökkel a köszterhekkel nem bírta,el köllött adni. Átvötte égy valaki más, akinek nem vót ijem bűne, és akkor az gürcölt továb vele. (Hogyan készítik elő a talajt a dohánynak?) — A dohánynak | még abba az időbe nagyon kezdetleges vót a mezőgazdasági termeilés, de a dohánynak azér különlegössen a más kapásoktúl | legalábbis asztat tavasszal, nagyon kora tavasszal léugarolták a dohánynak a földet, és amikor rákerült az idő a palántaültetésre, kipalántázásra, akkor ültetés alá még éccér újraszántották. Eszt, ijen kivételös előkészítést csak a dohány kapott, mer mást abba az időbe még csak | tavasszal a kukoricát is eke után szórták. (Hogyan nevelték a palántát?) — Hát palántát aszt tavasszal, mán február végim melegágyat készítőnek, és akkor elvetötték, a melegágyba elvetötték a dohánymagot, és ezd gondoszták, ápolták egész májusig. Körülbelül május tísz körül vót, amikorra a palánta