Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről
(Kaptak valamit ezért?) — Pészt. Pészt kaptak csak. Ném fogattak el mást. Pészt kaptak. Annak örűtünk, a péznek akkor. Ásztán, na vót ojan, ahun elzavarták őket, aszt házáig szalattak. Hát mi van kisfiam? Aszongya, ézávárták, hazáig zavarták. Ném engettek bé, aszt hazáig zavarták. Asztán... De a versét asztat mindenütt elmonták, útyhogy én is tuttam mán, velük. Én tanítottam még, mert ugyé ők ném figyeltek annyira oda, mint én mán á, a betlehemésékre. Asztán tanítottam nekik, hoty hoty ke mondani. Útyhogy | öt-hátán összefokták, félőtöszteg bundába, ozd botot a kezügbe, ára még ijjen | dobosz tetejit rakták, hoty csörögjön. És akkor verték a főthö, hoty: Karidon, karidon, nagyot ütök hátadon! Ódal kolbász, szalonna, pásztoroknak jó vóna, haja gazdasszon anna, ojan darab szalonnát, mint a szűröm gallérja. Na mikor eszt elmonta az egísz banda, akkor ki kellet menni, egynek kelléd béntmaradni csak. Akkor asz szólította bé őket, hogy gyere bé öreg! Akkor asz mongya az öreg, hogy hát én hosztam vóna Jézuskám, nekét tejecskét, de az úton félbotlottam, kiömlött a tej. Akkor híták bé mán. Fekügy lé akkor, monta neki a pásztor. Léfekütt, mégin híjják, gyere bé öreg. Gyün a másik is, asztán | édes Jézuskám én hosztam vóna neked tejet-vajat, de údba fölbotlottam, ásztán éhátytám. Útyhogy | három-négyét így béhívogátták, aszt akkor újra mégin ékeszték, hogy gyere bé öreg. Asztam még asztat énékölték, hoty: Hej juhászok, csordások, mint csörgenek a forgácsok, forgácsok, mij gyönyörű ez az éjjel, bár tekincseték csak széjjel. Oszt ezzel elmentek | a gyerekek. Ez vót a szokás. De ez is lássán elmárátt. (Milyen szokás volt karácsony után?) — Csak ez, ez vót az első szokás karácsony után. Ez á | háromkirájok járták a házakho. Hát mi | én tudom árrul tudom csak, ném laktam a faluba, tanyán laktam, dé azé ugyé láttuk, lestük, mindig vártuk, hogy gyünnek-é má háromkirájok. Aszt pici kis ablakunk vót csak, azon lestünk ki, hogy a szántásokon keresztül hogy baktatnak az emberek. Aszt vártuk, hogy bégyüjjenek. Asztam bejöttek, imátkosztak. Csak mán ára ném emlíkszék, hogy mit imátkosztak. Még énekeltek is ijen karácsonyi énekét. Mongyuk, hogy, menyből az angyal, léjöt hozzatok, pásztorok, hogy Betlehembe sietve menve lássátok! Elmonták, oszt ők is elmentek továb. Azok kaptak szalonnát, kényeret. Azoknak jobban kellet mán ijen elemózsia. Jöttek a háromkirájok. Há ném vótunk is othon, főiírták á kilső ajtóra, hogy: it jártak a háromkirájok, és három betűt írtak rája, de mán ném emlíkszém a betűkre. Grétával írták, nagybetűvel, hogy it jártak a háromkirájok.
