Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

tojnak. Mer nagyon hideg vót, oszt azé ném tojtag bisztos, dehát még akkor é kellett asztat hinnünk. De mék hát én akkoriba gyerek vótam, mikor még ez divat vót. De mán ezék a szokások mán régén nincsénnek, régén nincsénnek mán. (Szoktak-e lucaszéket faragni?) — Ném faragnak as sé, as sé faragnak, nem... Amint én emlékszék, nem fáráktak, pedig gyerékkoromtú visszaemlékszék ére a Luca-napra, de én lucaszékét ném láttám. Sosé. (Hogyan készülődtek karácsonyra?) — Hát az nagy | újság vót nálunk gyerékékné. Hátam vótunk testvérek, és naGy | szeretettel vártuk a karácsonyt, hát igaz, hogy anyukám sütötte, édesanyám sütte rája a kis szálákakát, aszt ákázgáttá rá. Hát ném vót rajta szaloncukor sé, semmi. Ceruza vót álátévé, mék toltartó, ijesféle, ásztán ennek is nagyon örültünk, és csak | akkor díszítette mán föl anyukám, mikor este léfeküttünk. Réggel mán félkeltünk az ágyon, oszt pisloktunk, hogy van-é karácsonyfa, van-é kárácsomfá. Minnyájan az ágyba ültünk, és örültünk néki, hogy mám van karácsony. Jaj it vót a Jézuska, it vót a Jézuska, örültünk, hogy mit hozott, most mán szájjunk ki, nézzük még. Apukám mégengette, édesapám, hogy lészátunk, aszt nézzük még, hogy mit hozott a Jézus. De elhittük, hogy a Jézuska hoszta. Sokáig elhittük. Még az én gyerekeim is elhitték. A lányom, mikö méktutta, hogy ném a Jézuska hozza, az úty sírt. Mer étysze kileste, hogy én díszítettem, mér ugyanúgy csinátam, mint édesanyám, hogy mikö ők elaluttak, a sötédbe, lámpafényné díszítettem, még villany sé vót. Aszt akkor úty sírt, hogy mér csaptam bé őket, hogy ... nem is a Jézuska hoszta, hanem anyukám díszítéte. Hát asztán... járták el a gyerekeim, amikor kesztek nőni, ugyé, betlehemezni, házakho... Béengették... Még én is béengettem más idegen gyerekeket is. Bészótak az ablakon, hogy béengedik-é a betleheméséket? Bé. Ój a gyerekek is kijábaták, béengeggyük, béengeggyük! Bé is éngettem. Na aszt akkor éjáccották, á játékot hát azoktúl éltanúták az én gyerekeim is azok is keszték. Csináták éty fáin kis betlehemi kis házat abba jászolt, eszt-aszt. Útyhogy eldógozgattak rájtá. Mán iskolásak vótak. De azé eljártak. Asztán...