Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

körülbelül mennyit is fűtünk. Akkor a párázsbul húsztunk | ki, de azér taszítottunk avval a tolójával a fal mellé | bisztosítékul. S akkor föltettük aszt a tévőt éty kicsit, mert hotyha hirtelen raktuk a kény eret, akkor könnyen fekete létt a kenyér hája, hirtelen kapta. Föltettük, hogy éty kicsikét hagy gyöjjön lé az a forrósága fölülrül, és akkor seprűvel kellett a kemence főggyit mék söpreni, hogy a kenyér haja né légyén nagyon hamis. S akkor így raktuk szépem be a kény eret. (— Mit szoktak még sütni kenyérsütéskor?) — Hát az én anyám mindek sütőt lángost. Lángost sütőt mindég. Mert észtet szerettük. És akkor éggy oan jó kilónyi nátyságú cipót a szájáhol, mer eszt kesztük még mingyá melegén. És sok hejen csináltak, teccik tűnni, oan vákárótésztát, amit fölkaparták a kovász hejin, mer ot lé vót tápádvá. Eszt fölkaparták kánállal. De mink ném szerettük aszt a vakarót, hanem ebből a tésztából, amit fölkapartunk, ehhöl még lisztét téttünk, és ebből csináltuk aszt a morzsótkát ojanképpen, mint ahogy a tarhonya készül. Na most ez ért a szákájtóruhábá becsavarva égy négyed nap. Akkor észtet szépén kiterítettük, azon a szalvétám mékszárítottuk, és újba ez vót a kenyérmágunk. Mink eszt íty csináltuk. Mert mindek sütöttünk, még asszon koromba is sokat sütöttünk, ha ném othon is, de a péknél akkor mán. Akkor mán ném sütöttünk éty kemence kényeret, mert kevesen vótunk. De vót pékség, ahol mégvót aSz, hogy nyolc órára visszük. De be kellét jegyésztetnünk, mert a péknek is úgy vót tudása rúla, hoty hány kényeret vállalt, és hoty fér a kemencébe. Ez így vót. (— Hogyan nevezik a kenyérnek azt a részét, ami kidudorodik?) — Domónak híjják, mink csak íty tuttuk eszt. Ném domonak, domónak. Elmondta: Pusztai Gergelyné, 74 éves. Tiszakécske, 1986. április 17. A karácsony körüli szokásokról (Milyen szokások fűződnek Luca napjához?) — Hát az, hogy ném vártunk ojjankor. Ném szabad vót várnyi, mert akkor a tyúknak a fenekit bevártuk, és akko ném tojtak egész évbe. Ráfoktuk, hogy ném