Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

mai fiatalok nem tunnak, de a régi öregek tuttak. Nagyom finom kalács vót. Hát asztán aszt pttünk, még az vót jó szokás, hogy danolás. Nagyon jó lakodalmat szoktunk csináni, ahova még vótam én is híjva, még a magamé is, ami vót. Hát sajnos az ém boldogságomat, az én házasságom nem soká tartott, mer bizon negyvenháromig, asztam marattam tizenkét évig özvegyén a két gyerekké. (— A lakodalmi menet hogyan állt össze?) — Mind a malacok, összeátak, gyerünk! Vőfény mént elő, az danót, léfokta a vőlegént elő. A két vőfény még a násznagyok aszt azok mentek elő, a többi ember sorba egymás után, az asszonyok a leányokkal a menyasszonnyal utánnuk. Hád bizony nagyon furcsa vót, mer én is mindig aszontam, ha én férjhöz mpgypk, énnekem legalább uan lakodalmam légyén, hogy né ugy mönnyünk, mind a malacok. Hát nem uty köllöt ménném! Mer a vőlegényem paraszt vót, asztán azokná nem vód divat a páros menés. (— Milyen zenészek voltak a maga idejében?) — Cigánzene. Lovazsberénybü vótak ott a cigányok, ezék má nagyon régi ismerősök vótak, s azok lettek mekhíj va. Nagyon jó muzsikaiak azok a zenészék. Hát jól még is köllött üket füzetni. É kellett értük menni Lovazsberénybe, haza is köllött üket vinni, de addig vótak, ameddig akartuk. Vót, mikor, ahol még, még másnap délig is, débe is szót a zene. De nagyon jól ereszték magukat, mind a népek is nagyon jó ereszték magukat. Vót éfélre, éfélbe tizénkét órakor a menyasszonytánc. (— Mit főztek vacsorára?) — Tyúkhúslevest. Tikhusievest, mind az | aszonták az öregek, hogy behoszhassátok a tikokat is. Hát minálunk | én ugy montam, hoty tyúkokat. Hát nálunk igy vót, de nagyon jó vót. (— Hát még mi volt?) — Csigatészta vód benne amikor, amikor hát ugyé acs csináták, ha jobban ráértek a szakácsnék, vaty hát ijem metét tészta. Nagyon de nagyom finomra kellett ám mégvágni! Útyhogy vót, amejjik még a körmit is odavákta, mer uam vékprra lémént. De hát nem vód bajj, csak kinevették a másik asszonyokat. Aszonták, hogy amejik leány is nem tud vékony tésztát, abbu nem lész jó