Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

asszony, amejik nem tud jó vékonyat csináni. Asztam vót, pörkőttet csinátunk, káposzta is vót valamikor. Asztam még rántot hust má akkor keszték jobban. A sok főt hus ot vót, sűt hus ot vót. Vót a hurka, kolbász, mindémféle, mer ugyé azelőtt ot vót az disznó, hát ugyé lévákták. Hát ugyé abbul is csináták mindémfélét. De nagyon jó szokás vót az is, de a mostani még jop szokás. Fél tizénkettő mikor elérkezett, akkor é kellet menni a szomszédba átőtöznyi, hogy őtözzünk át, mer léssz a menyasszonytánc. Akkor mikor bemöntünk, vittük a, vittem a tortát. A vőfény még a vőlegény mellettem vót. A vőfény mongya aszt a verset, monta, hogy im itt áll előttünk az ékes menyasszony. De hát ő végig monta, mer őneki végik kellet mondani, mink mék hát mégvártuk. Letettem a tortát szépen, akkor még mék köllött a násznagynak is pár szót mondani. Hogy mit, má nem tudom, mer má nagyon regém vót. Nem bajj az, mi csinájják mos má, ez vót. Asztán hád bizony azelőt nem igy vót, mind most van, hogy a sok pénszt még a sok mindént, mer ha vettek valamit, vöttek éty pár kendőt, sejémkendőt vagy blüskendőt vaty szövetkendőt. Ezeket vették, vaty poharakat, aminek nem sok hasznát vptte. De hát jó van, a szégénysékhöl az vótjó. (— Hogy zajlott le a menyasszonytánc, az újmenyecsketánc?) — Hát ölék hama vége létt, mer mindénkiné kevés vót, ami vót. Mék hát a vendégéknek ugyé nem lehetett azér, nem szabad ám azér, akkor asz tartották, hogy a vendégéket annyira kizsigörőnyi. Hama vége légyén, osztám vége. Aki adott, adott, aki nem adott, nem adott. Asztán nem azér lettek mékhijva, hanem azér lettek, hogy jól érezzék magukat az a rokonság. Mer csak a rokonság még a jó ismerősök, hát ezék vótak csak a jó ismerősök ott, még a rokonság, testvér, mer hát ez vót az éső. Elmondta: Csóka Istvánné, 66 éves. Sukoró, 1987 júliusában A méhészkedésről (Hogyan kezdett Jóska bácsi méhészkedni?) Hát a bátyámtul tanultam még ezérkilencászhatvankettőbe, mer hát annak vótak. Vét tisz családot, má ijen rajokat, asztam betelepítette kaptárba. Uty hoszta Zala, hozatta Zalaegérszégrű. Ézs belerakta kaptárba itt ükét, asztán hát