Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

(— Bálákat szoktak rendezni húsvétkor?) — Akkor igen, má husvít második ünneptyin vód bál. De még azelőt ném, bűdbe ném tartottak, a katalikus vallásúak ném tartottak bűdbe bált. De a második ünnepem má vót. Vagy ijen színdarabot tanítottak, asztán az vót, előadás, utánna még a tánc. Ez mént húsvétig, asztán azutám még mént rendesen a munka, ahugyan hád gyütt az ünnep, ijesmi. (— Van-e különbség a katolikusok meg a reformátusok tájszólása, beszéde között itt a faluban?) — Hát igy annyira nincsem más, csak ugyé hát... Itten ném vót, megértették egymást az emberek, itt étyformám beszétek. (— Honnan kerülhettek ide a falu lakói egy-két évszázaddal ezelőtt? Tud-e erről valamit?) — Hát aszt ném tudom, mer az én natypapám ezérnyócszáznegyvennyódzba született, nagymamám még ezérnyócszászhatfanháromba. Azok it születtek, a szüleik is idevalók vótak. így mént a généráció. Mink azuta it vagyunk, ném költösztünk é. Hát uan sokam má ném vagyunk, mer kihalunk mos má. Én is vótam, vótunk négyen-öten testvérek, má csak égyedü vagyok. Énítem ennyi ideik csak. Akkor a másikak is mékhátak, másik unokatestvérgyeim is mind. Útyhoty hát azér azoknak van, van minnek lészármozottya. Csak hát ugyé | hát má ném ugy van azér, mind azelőt vót. Elmondta: KonczMiklósné, 79 éves. Sárszentmiklós, 1987. december 20. A krumplitermesztésről (Hová szokták elvetni a krumplit?) — Hát régén inkább a gyönge földegbe vetettünk, gyönge homokogba, és akkor is vót nagyon sok krumplitermésünk. Tavaszkor mékszántottuk neki szépén. Körülbelül ojan nyócvan centi távolságra vetettük a bokrokat | kapával éggy | másik, aki szórta bele a bokrogba a krumplit. Azután mikor kikét a krumpli, utána asztam mékkapáltuk, utána föltőtöttük, étyszér vagy esetlek