Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

kéccér is főtöltöttük ekével. Ha töp krumpli vót, akkor ekével, ha keveseb vót, akkor csak kapával föltőtöttük. És hát utána asztam mikor odaért a szédésidő, akkor fölszéttük a krumplit, körülbelül úgy aratás, aratás után étypár hétre. Sokszor montuk az édesapámnak, hogy né vessünk annyi krumplit tísz-tizénkét zsák krumplit, hát ném győzzük főszénni, mert annyi termett. Máma már ném az a világ van, máma már ném terem annyit a krumpli. Terém-terém, de ném ojan sokat. És kiválogassuk máma má a jó fődet a krumplinak, és még nagyop szorgalommal trágyázzuk, még mindént elkövetünk, hogy teremjen. Hát van, van azért hát elék szép termés, de nem ojan azé, mint ami valamikor volt. Valamikor csak aszt a rózsakrumplit termesztettük, rózsakrumplit, és aszt gyönyörű sok szép krumplink vót. Etettük az apraját a jószággal, a középnatyságot, a galamptojásnatyságút asztat még vetőmagnak hasznátuk, a naty krumplikat aszt még énni hasznátuk. Sajnos mostan, most má más világ van. Most má vannak krumplibogarak, ami azelőtt | nem is tuttunk erről. Permétőjjük, vészüng bele nem tudom én | ... közellát vagy a fene bódba, vegyibódba vészünk vagy bofatokszot, ha lehet kapni, de asztat nemigén lehet most má kapni, hanem mindémféle vacakot. Amit tudunk, használunk rá. Bepermetőjjük kéccér-háromszor is, de hát sikerül vagy nem sikerül, de én azé általában szokot sikerülni, útyhogy azé mink a bogarakat, különösen mikó lárvájuk van, akkor permétőjjük, akkor nagyon elmennek a bogarak, mégdöglenek. Ez mindén esztendőben van. Amére éggy esztendőben terem vagy volt bogár, ára a tájra vetünk, mer az repül. Az úgy repül éppen, mint a lepke, vagy bár akármi más bogár. Bepermetőjjük, osztám mégvan, mégvan | tudunk azé termeszteni most is, nem úgy, mint valamikor vót, de hát most is azé elfogadható. No asztán mikor fölszéggyük a krumplit, hát haggyuk éty kicsit inkáp szikkanni, száranni, és akkor elvermőjjük. (Hogyan történt a fölszedése?) — Hát a szakajtó, kosaragba, kosaragba széttük a krumplit. Fölváktuk kapával, és akkor mént utána két-három vagy négy, aki szétte, beleraktuk kosárba, kosárbúi asztán léöntögettük rakázsba, éty kicsit száratt is, szikkatt. Utána osztán égy vermét ástunk, má mikor ki vót választva, mer mingyá má szedéskor mink kiválasztottuk | azért, mer a jószággal használtuk a krumplit, amit hát apró krumplit, amit ném hasznátak sé vetésre, sé élelemnek, aszt a jószágnak hasznátuk, aszt fölszéttük mingyá szedéskor, szedéskor választottuk. Utána asztán amit eltéttünk énni is még vetni is, aszt elvermőtük szépén, szalmát téttünk a tetejére, hogy né mennyén közé a homok. Osztán szépén elvermőtük, nagyon szépén elált nekünk a krumpli mindig. Iparkottunk azon, hogy méjjeb-