Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

( — Mit szoktak húsvétkor főzni?) — Hát husvítkor | tyúkot még mindén ijesmit. Tiknak hijták, tikot váktok. Ném is éggyet, ahogy vót a család. Ménné töb vót, anná ... Káposztát még mindén ijesmit ugyé, ami hát husvítkor, ami ugy... Még malacpecsenyét is szoktak csinányi. Kájhábp szokta méksütnyi a mama. Belerakta tepszibe, befűtötte a kájhát, betóta, asztákkor ki-kihuszta, méglocsúta zsirrá, visszanyomta. Gyönyörű pirosra méksűt, finom vót nagyon. (— Mit szoktak sütni húsvétkor?) — Husvítkor kalácsot. Diós, mákos kalácsot. De nagyokat. Még naty fonyot kalácsot. Aszt még réggel ettük kávé'val még vajjal. Hát ez vót a... Még akkor még lepin, túrós lepin naty tepsikké. Hát ugy ám, hogy annyit csináták, hogy mék ha valaki gyüt kérégetnyi, annak is maratt. Mer hotyha begyüt mihozzánk valaki, mongyuk, éggy... Azelőt kérégetnyi jártak az emberek. Vót uan szegény öreg ember, hát ném is éggy, még asszony is, kéregettek. Minálunk ném szabad vót éküdnyi. Ot mindik köllött, hogy valamit aggyunk neki. Mindig még vót ézéval, hoty ha gyünnek, akkor ebbül aggyatok neki. Azoknak a részükre is vót sütte kalács úgy, mind a mienkre. Asztán szét föl a nagymama, hogy asztán eszt még aggyá, ha valaki begyütt ugyé, akkor hogy eszt még aggyá. Gyüttek uanok is, akiknek a nyakugba lógott a tarisznya. így mondom, hoty tarisznya, mer az vót. Abba köllöt ténnyi a lisztét. Hátul vót a tarisznya, igy lógott. Elül is vót valami, abba mást raktak. Csak mindig aszonta, hogy éty kis lisztét aggyunk. Akkor vót égy jókora merőkanál, útyhogy belefért égy fé kiló liszt, akkor kivittük, aszta beletettük a zsáktyábo. Akkor émént, asszonta, az Isten fizesse még. Avvá köszönt el. (— Milyen ruhában mentek a lányok misére?) — Misére éső ünnepén fehérbe,nagyon szép fehér ruhábp. Akkor má natyhédbe aszt készítettük az ünnepi ruhát. Második ünnepre még mindénkinek vettek valamijen szép szövetruhát, amijen szinüt akart. Aszta akkor még aszt csináták még. Cipő, harisnya, asztam még | ha hideg vót, akkor naty széb belinérkendő vót, fehér még mindémféle szín. Akkor még aszt tettük. De hát má akkor talám még más vót a világ is, mer má husvítkor meleg vót, útyhogy akkor má ném köllöd belinér.