Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

(Böjt idején mit szoktak főzni?) — Mit? Hát mindént, ami gyüt sorba. Ugyé gombócot, ijesmit még, még bablevest | ugyé tejjel mék tejföllel. Rengetek tej volt, tejföl, mindik kitalálták, mer nagyon okossak vótak akkor is ezék az asszonyok. Mink még gyerekek ném uan nagyon szerettük az ijen naty tejes ételt, de nagymamám mindig aszonta, mék köll énni, gyermekem, ném szabad válogatnyi. Ném válogatunk, aszongya, nagybüjt van, majd mikor lejár a bujt, akkor mindén léssz, ami csak... De azér mindén hétém mégvót a hus is, még azér nagybűdbe is szoktak vágni disznót is, ha ugy gyüt ki a sor. De azér aszt a két napot mégbűtűtük mindig. Akkor mindig bableves vót, vaty hát ami gyütt, csak hus ném vót. De zsirral azér akkor fosztunk, de natyhédbe vajjal fosztunk, vajjal fősztek, asztákkor az vót ugyé. Natypéntékém még még vajat sé tétteg bele, sóba-vízbe vót a bableves, de nagyon finom vót tejjel vaty tejföllé, asztam még mákos tészta. Az is hát ugyé... Ára szoktak ténnyi ijen kisütöt vajat, asztán akkor uty szórták még mákkó. De finom vót, szerettük nagyon. Asztán akkor má mikor hazaméntünk a föltámadásru, akkor má még vót a sunka kövesztve, abávol, akkor asztán aszt ettük. Akkor még az ünnebbe mék hát nagyon jó kaja vót. (— Hogyan készülődtek húsvétra?) — Takarítottunk nagyon. Akkorra vót a legnagyop takarittás. Husvítra mindénkinek uan szép fehér vót a lakása, mind a patyolat | mindénhugyan, kivü-bellü. Mer azelőt ném vótak ezék a föstöt falak. Mindik tiszta fehér vót mindén ugyé. Azelőtt ugy vót. Mindén évén ősszé, tavasszá kimeszétík, ugy monták, asztán akkor ez igy mégvót a natytakarittás. De hát nagyon szép vót, mer mindénhun nagyon szép fehér falak vótak. Szépem be vót meszévé, takarítva a parasztházpkná is, ahugyan hát mi is vótunk. Hát így vót. (— Szoktak-e tojást hímezni?) — Hát mink ném szoktunk himézni, csak uty föstöttek. Uty föstötték, ötfen darabot mékföstöttek, vagy mék többet is, mer nagy vót a család. Asztákkor aszt mékföstöttük. Hát asztán amikor gyüttek locsúnyi a gyerekek, mer akkor is mentek, de ném ijem parfümmé még evvé, hanem szappanyos vizzé. Lékötöttík, beletettek szappant, összerászták, aszta avvá föcsűtek, awá. Ez vót a locsulás. Hát ezér hutyha leányok kimentek az uccáro, azokat jó méglocsúták a férfiak, a legények. Léöntöszték jól vízzé. Ugyé ijen szokás vót.