Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

(— Milyen gazok a leggyakoribbak errefelé?) — Hát ere nevesztük például fosóparénak még disznóparénak. Ijen nagy levelű, cirkás levelii gaz vót. Eszt még valahogy el is szívelte a gazda, hénem vótak ijen fojondári dogok, fojófünek nevesztük, még leginkább abba az üdőbe elhanyagót területékém még bizony a tarack is nagyon uralkodott. Esz pedig éggy ojan istentelen növény volt, hogy eszt kiirtani nagyon nehéz vót. Ez majnem ojan istenverése vót a parasztnak, mer majnem imába fogláta mindég, hoty csak a taracktú mencs még minket uram, mer aszt nem birta kiirtani semmivé. Akármit csinát, az mindig mékfokta. Nahát asztán hát mént természetesen a kapállás. Hát ki igy, ki ugy görnyett, csináta | melegbe, de má most dél körű van, abba kőne hanni, melege vam mindénkinek. De nem hagyod békit a gazda: csak csináni, csináni, mer má — aszongya — má Kecel felü borul — aszongya — gyün a vihar, és — aszongya — mégázunk, mi léssz — aszongya — hát mégfogja ja gaz. Elmondta: Pintér Pál, 68 éves. Madaras, 1988 júliusában Az aratásról (— Hogyan készülődtek az aratáshoz?) — Az aratáshó oanformán kászálóttunk, összeszéttük a szerszámokat, mégnísztük, hogy erőképes-é, léhet-é vele dolgozni vagy nem. Hát ha ojan vót, akkó javítottuk, és hát vót éty tarisznya, abba raktuk az üllőt, kalapácsot, tokmánt, abba vót a kaszakű. És ezeket mind összeszéttük, és mielőt mégindútunk vóna, má odahaza a kaszát mékkalapátuk. (— Hogyan történt ez?) — Az üllőt belevertük a földbe, és leütünk, abba vót éggy ojan acélvas, ára töttük a kaszát, és akkó azon szépen lássam veregettük, hogy légyén éty kis éle, nyújjék a kasza. Akkó ez mikó má mégvót, akkó a tarisznyába bele mindémfélét. Hát akkó ez első nap vót. Másnap akkó hát indútunk vóna az aratáshó, de akkor még össze köllött ám szénni elősző a gereblét, a hummiféle, ami köllött az ember karjára ijen ruhát, mert amikor má száraz vót a gabona, nagyon szúrt, mikor kötöttünk. Hát el köllött indúni jó három órakó, mer gyalokszérre | gereblét,