Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

mindént a vállunkon. És mikor osztán hát kiértünk, akkó még a gabona az jó nyirkos vót. Akkor asztán csupátunk, összeszéttük a kalászt, mongyuk éggy ojan araszformán, s aszt szépen létakargattuk a szalmájává mind a két részt, és a hónunk alat jop felé csavartuk, azidáig nem kezdet magátu sodródni. Akkó má készem vót. Akkor gyütt a másik. És hát eszt kölletét csináni körübelül annyit, amid gondút az ember, hogy égy nap lé tut kaszáni. Mongyuk ojan tizénöt-husz körösztöt, huszonötöt, attu függ, hoty hányan vót az ember, ugyé, mer ha csak kettem vótunk a marokverővé, akkó nem mént az ojan gyorsan, mer akkor kötözni is köllött, ha hárman, akkor én kaszátam, a felesígém szétte a markot, az a másik ember az mék terítet neki kötelet, oszt | beletette. Másik sort mikor kaszátam, akkor mégin a felesígém rátétté ára, a másik ember bekötötte. Ekkor az aratás eléggé jól mént, nem kölletétt attu féni | mer nyáron elő szokot fordulni oan forgószél, és aszt a gabonát, ami nem vót békötte, hamarossan szétszeléte. Avvá sog baj lehetet vóna. így osztánd azér édógozgattunk | jó naplementig. Na asztán aszt akkó mégin csak indútunk hazafelé, mert kint nem aluttunk mink | a területén. (—A kévéket össze szokták rakni. Hogyan történt ez?) — Az uty történt, mikó má hogy ráhattuk vóna ja munkát, akkó összehortuk és bekörösztösztük, hoty ha véletlen, ha esső gyün, tizénnyócat raktunk éty körözdbe. Elősször éggyet a fődre. (— Annak mi volt a neve?) — Tolvajkéve vót az. Azé szokták úty tönni, ugy monták a régebbi öregek, hogy né érjem mindén kalász lé a földre, mer véletlen esső is lphet, és az megvette a többinek a nedvességit. És akkó mikó mégvót a körösztözés szépen, akkó a tetejire éggyet mégint csak körösztül a kalászra, és akkó asztat lekötöttük a másik kévének a kötelihő, hogy a szél széjjé né szórja. Ekkó hát így azér az összeüllepédétt, és a buza szépem mégért, ha még nem is volt uan túlság érett, nagyon szép pirosra mégért a buza a körözdbe. És akkó így mént. Asztam másnap még mikó má mégint réggé kimentünk, akkó a feleségém kaparta össze, ami szétkúszálódott a tallón. (— Mivel történt ez?) — Az nagy gerebjével. Ojan jó öles széles fábú csinád gerebje. Akkor oszt avvá össze, mer addig még nyirkos vót, mert a buza hama pörgött. Mindén szemre köllöt vigyáznyi. És akkó ü összekaparta, ém még addik csinátam a