Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

háziasszonynak a mosogatás, a zsíros ruháknak az elmosása. Mék ha ném bírta a zsírt kisütni, akkor másnap a zsírt kisüti, és hát ijen aprób dogokat el tud végezni, összetakarítani, mer hát a vacsora elnyúlig bizony elék későig, éjfélig is sokszor. A jókedvű társaság nehezen indul haza. Elmondta: Tóth Istvánné, 64 éves. Kunágota, 1988 júliusában A kukoricatermesztés (— Hogyan készítették elő a földet a kukoricavetés előtt?) — Hát abba az időbe még elék hagyományos vót ez az egísz termesztés, és bizony nagyon gyéren indút az egéz dolog. A gazda elhatároszta, hogy na holnapután ékezgyük a kukoricát vetni. Hát a talajt aszt előkészítették, leginkáp tavaszi szántásra mént a kukorica, és mindég vetésforgóként csináták. ElÖsszőr ugyé a buza, ahova a mút évbe buza vót, ebbe az évbe aszongya, oda kukoricát teszünk. Hát asztam még is indították szántani. A béres kihorta a trágyát — ganénak nevesztük abba az időbe —, és hát no, vagy gyerekek vagy a csaláttagok, no gyerekek, horgyátok ki a ganét, jó méktrágyázzuk a fődet, hogy bizony jó termés légyén. Hát asztam mégindították a szántást a béres vagy a csaláttag, hát leginkább asz szántott, mer a gazda abba az üdőbe má ötvenéves korába nem dógozott, csak a csaláttagok. Éggyüt vót az egísz család, és hát a gazda asz csak irányított, és a gyerékékneg bizony eszt csináni köllött a tanyán kinn, de csináták is látástú vakulásig abba az üdőbe. Előkészítették a talajt, hát majd mékszántották, a fölső munkákat ugyé elvégeszték lóval, kocsival, mer abba az időbe hát nem vót gépezet, hát mindenki kocsival, lóval, ami vót, eszt még is csináta. No eljön a kukoricaültetés ideje. Hát az apróságokat is fölhasznáták ehhöz, má úgy értem, a mindénnapi iskolás gyerekeket, mer azog dobáták a kukoricát. Mer akkor mék kapával űtettük a kukoricát. Na és akkor az idősebbek hát még a nagyobb legénkék azok vákták kapával, és akkor elősször még a földmunkáná vót az a bizonyos cirkálom, amivé mékcirkalmaszták a talajt. Az a nétysoros cirkálom asz húzót körülbellű hetven centire égymástú ijem borozdákat, ami asztam vezette egyenesén a sort, és abba köllött a kukoricát kapává belevágni.