Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről
neveznek, eszt is kitőttyük, mer a család nagyon szereti, és hát szétosztani továp tart, mer hát töb vam belőle. Eszt is ugyanazzal a svarklitőtelékkel méktőttyük. Utána hát ném előzöm má még a másnapot, mer még ugyé kolbásztőtés megvan. Eszt kifőzzük a hurkával éggyütt, mékfőzzük a bőrét, hogy az még légyén főzve. Ezeket férerakjuk, és akkor mán körübelü 1 a disznóvágás úgyahogy, hát ném egészen, mert még a szalonnát összevágják zsírnak, és ném lényektelen, hogy mijén szélesre vágják a szalonnát, mert asz hogy étyformán sűjjön. Most ha éggyik vastagabra van vágva, másik vékonyabra, akkor ném étyformán sül át. És ez nagyon lényeges | a | háziasszonynak, ez a lekfőb gongya, hogy a zsír az gyönyörűjen sűjjön és a töpörtő. Mikor kisül a töpörtő, hát csudálatosan ropogós, piros, gusztusos, útyhoty tényleg, ha az ember szomszédogba is széjjelhordogattya, hát mindenki szívesen fogaggya. (Más neve volt-e régebben a töpörtőnek?) Hát, pörcöt, pörcöt emiégettek inkáb jobban, de má most inkább a töpörtőt mongyuk. Na most má akkor készülődik a vacsorához az asszonyi népség, a hurkát-kolbászt tepsibe készítik, tőtötkáposztát csinának, mer ez lényeges, ez ném marathat el a disznóvágásról. (Az hogyan készül?) Hát a kolbászhúzsbul kiveszünk éggy ojan jó kilónyit, rizzsel összekeveri az ember, és a jó hordós savanyú káposztalevelegbe belecsomagojja, és aszt mékfőzik. Hijába főz az ember má másnap, ez az igazi, amikor a toros káposztát mpkfőzi, ez a legjobb. Utánna vam vagy | fánk vagy... Hát má most almáspite még rétes. Hát kiné mi a szokás a vacsora után. A vacsora amikor elkészül, még is érkéznek a vendégek, jókedvűen, má az illatoktúl elkábultan sorakoznak befelé. Hát a gazda mán az ajtóba várja űket éggy-éty pohárka pálinkával. Utánna elfoglalja mindenki a hejjét, és mékkezdődik a torozás. A mékterítétt asztalom má ott illatozik a jó régimódi pécsényeleves, amit ijen színhúzsból készítenek az asszonyok, sok hagymával, zölcség-répával, köménymaggal, és ez ez égy, égy ojan |, hogy is mongyam, éty kicsikét akko ojan sovány leves, de nagyon ízletes. Utánna következik a hurka, kolbász, a szárma, ami hát ném marad ki éty disznótorból, és utánna hozzák a rétest vagy a fánkot. A bor az asztalon vam mán elkészítve, a hűsítők, útyhoty kinek mi teccik, nyugottan nyúlhat a pohár után, és lehet iszogatni. Jó étvággyal elfogy a vacsora, akkor az asszonyok különvonulnak, elmosogatnak, az emberek még mesélgetnek a régi világ dógairú, elnevetgélik az időt. Ity telik el égy disznótor. Másnapra marad a
