Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

marzs be az ó

u

lba. így ezekét csináltam velük. Mást nem. Pujkát még gyönytyúkot | ilTesmikvel nem bajlóttam, nem neveltem, libával bajlóttam mék csirkével, baromfi, csirkével. Tollát mikor kiszéttük, akkor összegyültünk a szomszídok, oszt mékfosztottuk, oszt párnágba raktuk, dunyhába raktuk, avval takaródunk, av vó

u

t az én | más ilTesmiket nem tudok. A húsát elhasználtuk. Kit lésüttük, kit levesnek mékcsinátuk a húsait, megettük. (Hogyan hívogatták a csirkéket, ha etették?) A libákat úgy, hogy: púj, púj, púj, púj, a csirkét még: csire, csire, csire. Ezeket íty hittük, osztán gyöttek. (Háta kacsát?) Aszt nem, avval nem bajlóttam, kacsát nem neveltem soha íletémbe. Úty szoktuk hívogatni a kacsát, hogy kacs, kacs, kacs, kacs. Oszt akkor gyöttek, oszt azutám mékhízlaltuk, aszt is méktömtük, a kacsát is éty kicsit, útyhogy éty hé'tig méktömtük, hoty jobb ízük légyenek. Akkor léváktuk, asztam mékkopasztottuk, a tollát elhasználtuk párnába, a húsát még megettük, lésüttük. (— Hogyan terelte az aprójószágot?) Az aprójó

u

szágokpt úty tereltem, hogy vó

u

t nálam éty seprő, oszt avval bevertem üköt, éggyiket ére, másikat ára, kacsát ere, libát emére, mennyének ára legelnyi a szabadba. Hé-hé-hé, hess csirke, a csirkének aszt montuk. A kacsának még: héj, botval kergettük üköt. Libákat szinte úty kergettük seprővel, hogy mennyének ára legelnyi a szabadba. Eléged bajlóttam velék. Elmondta: Lévai Ferencné, 80 éves. Gyöngyöspata, 1988. október 18.