Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

Oszthátodbajlóttamajó

u

szágokval. íjjel-nappal | íccakára vó

u

t éggy íjjeliőr, aki vigyázott ot ránk, hoty hát el né aluggyunk, vagy valami baj közbe né gyöjjön. Hát én ezekét csinátam, tíz é'vig. (Hát otthon hogyan nevelte a csirkéket?) Hát othon úgy, csak az udvarba. De ottan nagy izégbe neveltük nagy ó

u

l, akó

u

kba, ó

u

lakba, mer még úgy is vó

u

t, hoty tízezer csirke vó

u

t, mék tizenötezer csirke vó

u

t, mék mikor mennyi vó

u

t. Oszt másodmagamval vó

u

tam. Éggyik réggeltű a másik reggelig, éty huszonnégy órát, de még akkor ám ném motrom vittek bennünköt, ha gyalog méntünk. Gyalog lé réggel, még gyalog lé másnap haza, másik réggel. Tojást raktunk kosárba, naty kosaragba, ráültettem a kotló

u

st, oszt három heityig avval | azon ült. Három hé'tre kikötötte a csirké't, akkor kiengettük a szabadba. Hagy mennyének a szabadba legelnyi. így eszt csinátam, ém másodmagamval vó

u

tam mindig. Éty huszonnígy ourát tőtöttem égy műszagba. (Még milyen aprójószággal foglalkozott otthon?) Othom vó

u

t csirke, liba. Ot vó

u

t mindén ill'esmik, aprójó

u

szágok, de itten csak álandóan tyúkokval vó

u

tam. Csirké't hoszták, kiscsirke korába | kiscsirkék vó

u

tak, mikor hoszták. Oszt mikor félnőttek nagyra, már tojtak, akkor kitojták magukpt, akkor még attak lé levágásra, elvitték. Aszt akkor mégim másik transzportot hoszták. így vó

u

tum tíz é'vig. Osztán csak libákval foglalkosztam mék csirkékvei. Evvel foglalkosztam a baromfival. Hát amúty különös baják ném vó

u

tak, mégvó

u

tak hála Istennek. Étettünk tápval, darát összekavartuk má mindémféle tápokval még gyótyszérékvel má nevelő, amivel neveltük üköt, azokval | hát más ném vó

u

t különös | bajom velék. Othon a libákpt mikor félnölték, akkor méktömtük, léváktuk, a tollát kiszéttük, a húsríszeket még amelik méksütnyi való vó

u

t, méksüttük, amit nem, aszt még levesnek mékcsinátuk. Hát ill'enéket csinátam. Baromfikval hajlottam mindig. (Mivel etették a libákat?) Kukoricadarával. Kukoricát mégdarátuk, oszt az vó

u

t nekik a legjobb a kukoricadara. Ki szoktuk engennyi üköt legelnyi, had legéjjenek. Este mikor begyöttek, akkor mégitattuk, mégétettük üköt kukoricadarás zöldvél, oszt